A Volkswagen Golf III generációja nem csupán egy autó, hanem egy korszak jelképe, egy olyan youngtimer, amely ma is sokak szívét dobogtatja meg. Borongós időben is szinte megszólal a piros Golf, a Volkswagen-találkozó nyereményautója. A héten adták át a minden eddiginél sikeresebb, nagyobb, több látogatót vonzó, amúgy szeptember végi Volkswagen-találkozó tombolafődíját, a 20 éves Volkswagen Golf III-at. Az átadás pillanatai, Lukács József először nyert tombolán, rögtön egy autót. Ma még nem annyira izgalmas, ellenben egészen használható youngtimer a Golf III.
A Golf III karosszériája és tartóssága
A tűzpiros - 20 évvel ezelőtt még alapáron adott - színű Golf tekintélyt parancsoló. Körbe kell járni, meg kell nézni, s azonnali mosolyt fakaszt. Álomszerű, de valóság a mai állapot, ragyog a piros színű Golf, aminek legfőbb különlegessége, hogy rozsdamentes. Ez azért messze nem minden 20 éves autóról mondható el. Egy törésmentes, megkímélt példány, amilyen ez is, jó eséllyel indul majd a veteránvizsgán.
A Golf III karosszériája kivételes rozsdavédelemmel rendelkezett. Cink bevonatú a teljes karosszéria, a küszöböket és a padlólemezt egy gumiszerű felhordott ragacs is óvja. Rugalmas, ezért a felverődő kavicsok nem tudták sem a cinkréteget, sem a festést kikezdeni. Jól látható, ha egy III-as Golf nem volt törve, akkor 20 év után is rozsdamentes kell legyen. Eredetiek a fényezetlen lökhárítók, elöl mondjuk új a hűtőmaszk alatti fém díszléc, s az embléma is. Az eredeti, s nem szanaszéjjel gyűrött rendszámtáblák is mutatják, hogy ez az autó garázsban parkolt, s zömében hétvégi telkére hordta idős első tulajdonosát.
Motor és vezetési élmény a ’90-es évekből
A Golf III motorkínálata a maga korában széles volt, és a „váltás technika” még a közvetlen, mechanikus kapcsolatról szólt. Amúgy már szabályozott katalizátoros, Euro2-es a motorja, ma sincs kitiltva a főváros belsejéből. A motor viszont (új akkuval) pöccre indul, járása olyan finom és halk, mint újkorában lehetett, igaz, vezérlést, vízpumpát, minden fontosabb kopó-forgó alkatrészt cseréltek benne.
A 60 lóerős 1.4-es híresen lomha motor volt, 100 km/órára 15,9 másodperc alatt gyorsít, ami valóban nem túl acélos, a mai fojtott motorok korában azonban városban pont elegendően élénk. Nem vészes a nyomatékhiány sem, 4-5 fővel mondjuk nyilván más képet festene az autó. Elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztése mai szemmel szokatlanul lágy rugózású, egészen ringató. Helykínálatával pont elegendő a Golf, a mai kisautók felett jár hajszálnyit, az alsó-középkategóriától már erősen lemaradva. A 20 éves Golf alig 5 centivel hosszabb az aktuális Polónál, tengelytávja mindössze 5 mm-rel több azénál.
Várjunk még azzal az OT-vizsgával! – Volkswagen Golf III 1,4 CL – 1997 – MűhelyPRN 328.
Ami viszont érdekes, az a Golf „egyben levőségi érzete, nem egész 120 ezer kilométer után mondjuk el is várható az, a 20 éves autónál azonban mégis szájtáti, hogy nem zörög, nem csörög, nem ingadozik az alapjárat, jó a váltó. Ez a manuális váltóval való közvetlen kapcsolat, a zökkenőmentes működés jellemzi a korabeli "váltás technika" megbízhatóságát és egyszerűségét.
Korszakos felszereltség és belső tér
A felszereltség németes: a Golf alapáron adott például négy állítható magasságú övet, a sofőr oldalán osztott látóterű, belülről állítható külső tükröket és szervizintervallum-jelzőt (!), de mást nemigen, na jó, rádió-előkészítés 2 hangszóróval azért járt még. A már 20 évvel ezelőtt is RDS-es VW Beta kazettás rádió viszont természetesen már extra volt, a hátsó ülés csak egyben dönthető, és naná, hogy az ablakok kézzel tekerősek.
Korszakos és amúgy strapabíró, sérülésmentes az üléskárpit (is), a helykínálat mindkét sorban elegendő, de mai szemmel kisautós. Temérdek korszakos megoldás van az autón. A bajuszkapcsolók, a kazettatároló, a mutatós óra a műszerfalban a fordulatszámmérő helyén, az ezüstszínű, sapkásan is jól mutató acélfelni, stb. Osztott látóterű a sofőroldali visszapillantó, van tükör az utas oldalán is, a 13 colos lemezfelnik gyári sapkájukkal is jól mutatnak, sőt, így mutatnak igazán jól. Elegendően nagy, 330 literes, osztatlan támladöntéssel bővíthető a csomagtér. Legalábbis sokunk számára.
A Golf GTI és a teljesítmény "váltás technikája"
A Golf III generációja óta alakult ki a szereposztás, hogy a GTI már "csak" másodhegedűs szerepet játszik: anno VR6-os modell volt a csúcsragadozó a maga 174 lóerejével. Alapvetően egyszerű recept alapján készültek-készülnek a GTI modellek, a nagyobb modellekben használt erőforrást teszik bele a kisebb karosszériába, és mindehhez sportos körítést adnak megjelenés és technika tekintetében is.
A 115 lóerővel is igen fürge helyváltoztatásra képes az autó, hiszen a saját tömeg 1185 kg, a 0-100 km/óra sprint 10,1 másodperc alatt van meg a gyári adatok szerint, és 198 km/óránál szab határt a száguldásnak a menetellenállás. Persze az igazi GTI-rajongóknak ez nem volt elég, így már 1992-ben érkezik a 16 szelepes blokk 150 lóerővel és olyan szívósorral, ami teljesen megtölti a motorteret, később aztán az 1,9-es TDI is elérhető lesz.
Érdekes látni, hogy még a GTI Edition limitált szériánál sincsenek meg azok a jellegzetességek, amik manapság GTI-sajátosságok, tehát az egyedi szövetkárpit és a golflabda-váltógombok; azok csak a 20 Jahre limitált szériánál alkalmazzák a 3. generációnál. Ez a jellegzetes váltógomb is a "váltás technika" esztétikai és tapintási élményének részét képezte.
A "váltás technika" evolúciója: Golf III vs. Golf VIII R
A Golf generációi közötti fejlődés drámaian megmutatkozik a hajtáslánc és a "váltás technika" terén. A kezdeti egyszerű, mechanikus kézi váltóktól a modern, intelligens automatizált rendszerekig hosszú utat tett meg a Golf.
| Modell | Motor | Teljesítmény | Saját tömeg | 0-100 km/h gyorsulás | Váltó |
|---|---|---|---|---|---|
| Golf III (alap) | 1.4 | 60 LE | ~1000 kg | 15.9 s | Manuális |
| Golf III GTI | 1.8 8V | 115 LE | 1185 kg | 10.1 s | Manuális |
| Golf III GTI | 2.0 16V | 150 LE | ~1200 kg | ~8.5 s | Manuális |
| Golf III VR6 | 2.8 VR6 | 174 LE | ~1280 kg | ~7.6 s | Manuális |
| Golf VIII R | 2.0 Turbo | 300 LE | 1581 kg | 4.9 s | 7 fokozatú automatikus |
Ugorjunk előre az időben közel 3 évtizedet, és ott tartunk, hogy a 8. generációban Európában már nincsenek nagy köbcentis motorok a VW-kínálatban, így a 2008 márciusa óta gyártott, idő közben többször is átdolgozott 2,0 literes turbómotort vették át a nagyobb modellekből, 300 LE/400 Nm teljesítménnyel. Nem csoda, hogy az 1581 kg-ra hízott karosszériával is könnyedén elbánik a technika, a 0-100 km/óra sprint 4,9 másodperc alatt megvan és könnyen reprodukálható, hiszen van összkerékhajtás és 7 fokozatú automatikus váltó is, azaz csak a kormányt kell markolni és a gázt kell nyomni. No meg ki kell választani a megfelelő R-üzemmódot, hiszen ma már csak akkor sportos egy Volkswagen, ha tényleg nagyon akarja azt az ügyfél.
A modern automatikus váltók kifinomultsága ellenére van egy pillanatnyi gondolkodási szünet gázadásra, mielőtt a 300 lóerő és 400 Nm megérkezik a kerekekhez, hiszen vissza kell kapcsolnia a váltónak, de addig legalább az utasok is felkészülhetnek a gyorsulásra. Ez a "váltás technika" már nem a mechanikai kezelésről, hanem a szoftveres vezérlésről és az optimalizált teljesítményről szól.
Örökség és jövő
Miként azt az átadón megtudtam, az autó felkészítése a Fáy utcai márkaszerviz mestereinek is élmény volt. Ritkán járnak ugyanis hozzájuk 15-20 éves példányok. Sokuk számára mégis ismerős volt a koros Golf. Nem egyedi az olyan mester, aki 15-20 éve a cégnél van, így egy részük ilyeneken tanult, ilyeneket szerelt egy már-már régi világban. A Golf számukra ugyanazt adta, mint az összes szemlélőnek. Régi emlékeket hozott elő, meg esetükben például tudást is, hogy hol kell kicserélni az itt már forradalmi módon meglévő pollenszűrőt, hova rakták annak idején a riasztók rejtett kapcsolóit. Bevallom, az én szívemhez közelebb áll az 1992-es Év Autója Golf III, mint akár elődje, akár utódja. Na jó, azért a mostanit, a 2013-as Év Autóját is igen jó gépnek tartom.
Nem egy erőgép, de kellően jól, ma is csendesen, könnyedén megy az alig futott Golf. Ezután is csak alkalmi használat, 10 év múlva veteránvizsga vár rá, addig pedig idejének zömét garázsban, komoly riasztóval védett magángarázsban fogja tölteni. A Golf III nemcsak egy autó, hanem egy tanúja a "váltás technika" és az autógyártás fejlődésének, amely a mechanikus egyszerűségtől a modern kor digitális komplexitásáig tart.