Arad (románul: Arad, németül: Arad, középkori latinul Aradinum) város Romániában. Az egykori Arad vármegye, ma Arad megye székhelye. Nyugat-Románia harmadik legnagyobb városa, Temesvár és Nagyvárad után, 159 704 lakosával pedig Románia 12. legnagyobb városa. A Maros forgalmas közlekedési csomópontja, valamint fontos kulturális és ipari központja.
A város multikulturális örökségét annak köszönheti, hogy a középkorban a Magyar Királyság és a Temesvár vilajet, majd az újkorban az Erdélyi Fejedelemség, az Osztrák-Magyar Monarchia, 1920 óta pedig Románia része. Jelentős számú magyar lakossággal bír, ugyanakkor fellelhetők itt németek, zsidók, szerbek, bolgárok és romák, akik az évszázadok során letelepedésül ezt a helyet választották. A 20. században Kisszentmiklós, Mikelaka, Újarad és Zsigmondháza településeket csatolták hozzá.
Arad korai története és középkori alapjai
Arad neve a magyar településnevek túlnyomó többségéhez hasonlóan puszta személynévből keletkezett. Valószínűleg Arad, Urod, Orod lehetett az itteni várba I. A várostól északkeletre, az Újzimánd-Földvári-pusztán egy kavicsbányában honfoglalás kori köznépi temetőt tártak fel. A jellegzetes leletek tanúsága szerint a 10. században nyitották meg (kéttagú csüngők, ruhadíszek, pitykék, nyakperecek, állatfejes karperecek, sima hajfürtkarikák, nyakban viselt kereszt és félhold alakú csüngő). A temetőt törés nélkül használták I. László koráig. A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt.
Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, hanem a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla szerb felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros volt. 1459-ben egészen eddig portyáztak és pusztítottak II. Mohamed szultán török hadai. 1514-ben Dózsa serege pusztította. Határában a mai Csálatelepen feküdt a középkori Csálya falu melynek egykor vára is volt.
Az Oszmán Hódoltság és a Csillagvár
1551. szeptember 18-án a törökök Arad várát elfoglalták, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek, 1554-ig szandzsákszékhely volt, véglegesen 1688-ban szabadult fel. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól.
1783-ban épült fel a süllyesztett új csillagvár a Maros kanyarulatában, francia Vauban rendszerben. Leírás a településről a 18. század végén a következő: „Új Arad, fekszik Ó Aradtól majd egy mértföldnyire ugyan azon a’ parton, mellyen Ó Arad fekszik, napnyugot felé, a’ Váradtól, Temesvárra vezető úton.” A leírás szerint az Ozmánok által helyeztetett át Ó Arad ezen a helyen, hogy a Keresztények támadásaitól védelmet nyújtson. Sáncokat ástak, és egy erősségű kastélyt építettek.
Az új erősség négy szegelet formán van építve, ’s olly széless föld sántzokkal körűl vétettetve, hogy két kotsi, üregében, egy más mellet bátorságosan járhat; oldalai kő fal helyett, hantokkal erőssítettek. Nevezetesen oltalmazá e’ várat Rákotzi serege ellen Löffelholtz akkori Arad Várának ő Kapitánnya, olly erővel, és vitézséggel álván ellent a’ Rákótziak ellen, minéműt felőle nem is véllhettek volna. A Várnak két kapui vagynak, egyik dél felé, melly a’ Bánáti Temesi útra vezet, másik észák felé a’ Városba. Levegője meglehetős, vize pedig mint hogy Maros vizével élnek, egésséges.
A munkácsi vár története és legendája
A’ Váron kivűl fekszik a’ Ratz Város, melly Rákótzi hada előtt meglehetősen fel vala épűlve; de ezek által háromszor hamuvá tétettetett. Megújjíttatott annakutánna a’ németek által, és innen német Városnak neveztetett, ambár elég rátzok, és magyarok is lakják. Szépen épűlt az 1763. esztendőben kezdetett mód mutatás szerént. Különös kegyelmessége vala Ő Felségének, hogy a’ kik az új városban, a’ ki mértt mód szerént építének, és itt letelepedének, minden hazánkbéli szabadságoknak megnyerésével, ötven esztendeig szabadok az adónak fizetésétöl, sőt még épűleti szükséges eszközök is adattattak számokra. Lakosai dohánnyal, ’s más külömbféle hazai termésekkel kereskednek; mások pedig kézi mesterségekkel. Határja kiváltképen termékeny, de igen szoross, úgy hogy, ha szőlős kertyei külön választatnak, alig marad valamire való kis földecskéje.
A 19. és 20. század fordulatai
A honvédsereg a várost 1849. június 28-án foglalta el. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat. Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. A helyet 1881-ben kőobeliszkkel jelölték meg. A vértanúk városközpontban állt emlékművét, Zala (Mayer) György Szabadság szobrát 1922-ben a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra (nem az eredeti helyén, a Főtéren, hanem a Tűztorony előtti egykori madárpiacon, együtt egy modern román diadalívvel).
1919-ben a város volt a székhelye gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának, amelynek Horthy Miklós is tagja volt. 2002-ben 191 473 lakosa volt, ebből 83,66% román, 11,94% magyar, 1,66% roma, 1,52% német és 1,22% más nemzetiségű.
Arad etnikai megoszlása (2002)
| Nemzetiség | Arány (%) |
|---|---|
| Román | 83.66 |
| Magyar | 11.94 |
| Roma | 1.66 |
| Német | 1.52 |
| Egyéb | 1.22 |
Gazdasági fejlődés és ipar
Földrajzi fekvése a kereskedelmi utak találkozásánál, valamint a határ közelsége elősegítette a város gazdasági fejlődését. Arad gazdag hagyományokkal rendelkező ipari és kereskedelmi központ. Az aradi ipar alapját a XVII-XVIII. században kialakult céhek képezték. A XIX. század második felében a kisipar mellett megjelenik a nagyipar is.
Megemlíthetők a Neuman-testvérek gőzmalma, a szesz- és élesztő-, valamint textilgyára, a Hendl gépgyár. Európa-hírű termékeivel tűnt ki a Lengyel féle bútorgyár, a Weitzer János vezetett vagongyár. A XX. század elején Arad Erdély legfejlettebb városai közé tartozott. Arad adott otthont az első Romániában gyártott személygépkocsinak is.
A két világháború között a nagyipart az 1920-ban alapított, vasúti és villamoskocsikat, autómotorokat, teherautókat és repülőket is gyártó Astra üzemek, az ITA, FITA és TEBA textilgyár, a Neuman-malom, a Lengyel bútorgyár képviselte. Új iparágat jelentett a Cukorgyár (1926), a Polycrom (lakkok és festékek, 1930), az Aradi Műszaki Üzemek (izzólámpák, 1935), az Iron (rádió- és elektrotechnikai készülékek) létesítése. 1937-ben az 1919-ben bejegyzett 59 helyett 110 ipari létesítményt tartottak számon. A városban nyilván tartott 4001 társaság által végzett jelentős ipari tevékenység Aradot az ország negyedik városává emelte. A háború után a város fejlődését erősen fékezték, a két világháború közötti helyét sohasem sikerült többé elfoglalnia.
Városkép és infrastruktúra
A 19. század második felében és a 20. század elején a város gyors fejlődésen ment keresztül. Ebben az időszakban épültek Arad legértékesebb épületei, melyek ma jelentősen meghatározzák Arad látképét. A neoreneszánsz stílusú Városházát Steindl Imre, a budapesti Országház építésze tervezte. A Hunyad-Arad román ortodox egyházmegyei késő barokk copf katedrális a 19. században épült. A várostól nyugatra feküdt a középkori Hodosmonostora. Szent Péternek szentelt monostorát 1177-ben említik először, 1278 és 1293 között pusztult el.
2011 decemberében adták át a dél-erdélyi autópálya 33 km-es Temesvár-Arad szakaszát és a 12 km-es aradi elkerülőt, igaz, egyelőre sebességkorlátozásokkal és utóbbit csak kétszer egy sávon.
Arad nevezetes szülöttei
Számos kiemelkedő személyiség látta meg a napvilágot Aradon, hozzájárulva a város kulturális és tudományos örökségéhez.
- Itt (az azóta Aradhoz tartozó Új-Arad mezővárosban) született 1824. március 29-én dr. Schlauch Lőrinc (Lorenz Cardinal Schlauch von Linden) szatmári majd váradi bíboros-püspök, I. Ferenc József jelöltje az esztergomi érsekségre.
- Itt született 1837-ben Kerpely Antal bányász, kohómérnök, a selmecbányai akadémia tanára, az MTA levelező tagja.
- Itt született 1905. február 7-én Serényi József költő, író, újságíró (elhunyt Aradon, 1956. augusztus 18.).
- Itt született 1905. október 13-án Braun-Bogdán Kálmán labdarúgó, edző (elhunyt Aradon, 1983. március 17.).
- Itt született 1937. március 28-án Jenei Imre labdarúgó, fedezet, edző. A magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya.