A tüskenélküli, pamacsos, kékeszöld, gömb alakú kaktusz, ami botanikailag Lophophora williamsii néven ismert, a leghíresebb a hallucinogén kaktuszok között. Ez a kaktuszfaj, amelyet az amerikai őslakosok már évezredekkel Amerika felfedezése előtt ismertek, különösen a múltban meditációikhoz, szertartásaikhoz és az ősök szellemével való kommunikációikhoz használta segítő szerként. Még napjainkban az ún. peyotizmusban (az amerikai őslakosok egyházi vallásában) is alkalmazzák. A kicsi, nehezen észre vehető növényt a fennmaradt őslakosság beszámolói és az utazók megfigyelései alapján fedezték fel. Közép-Mexikótól Észak-Texasig vadon is megtalálható.
A Peyote botanikája és eredete
A peyote szó is a nahuatl (azték) "peyotl" kifejezésből származik, ezt a kultikus kaktuszfajt nevezték így az őslakosok. A basionymja Echinocactus williamsii [Lemaire ex] Salm-Dyck 1845. A fajnév eredete személynévből származhat, de dokumentálhatóan nem tisztázott. Feltehetőleg a fajleíró közelebbi ismeretségi köréből választhatta ki a nevet a kor szokásainak megfelelően. A legvalószínűbb névadó Theodore Williams angol tiszteletes, akinek ismert kaktuszgyűjteménye volt Hendon városában, de nem kizárt a szintén angol C. H. Williams sem, aki nagy brazíliai utazó hírében állt. Mindketten a XIX. században éltek.
Echinocactus williamsii néven Lemaire írta le először, besorolva a nagy gyűjtőnemzetségbe, ám eléggé hiányosan, többek között a leírt példány pontos lelőhelyét sem határozta meg. A leírást később Salm-Dyck megfelelően kiegészítette, ezért egyre inkább kizárólag csak őt tekintik az első leírónak. A jelentős hiányosságok ellenére Lemaire érdemei is elvitathatatlanok, így több szakleírásban is még feltüntetik a nevét ilyen formában: (Lem. ex Salm-Dyck).
A típusfaj lelőhelye nem ismert, a neotípust Anderson találta meg 1958-ban. Igen nagy területen terjedt el. Hazája az USA Texas és New-Mexico államainak déli részétől, főleg a Rio Grande határfolyó mindkét oldalán, a hegyvidéki tájakon, felföldeken és onnan Közép-Mexikóig, a Kordillerák keleti részén Queretaróig, csaknem Mexikó fővárosáig található, nevezetesen Chihuahua, Coahuila (keleti rész), Durango, Hidalgo, Jalisco, Nuevo León, Queretaro, San Luis Potosí (északi rész), Tamaulipas, Zacatecas államokban. Általában sík részeken, mész alapkőzeten kialakult kőtörmelékes talajokban, kisebb-nagyobb kövek és alacsony, ritkás szárazságtűrő cserjék között, azok enyhe árnyékától védetten él, de előfordul sziklás területeken is.
A peyote kaktusz magános, de akár 50 hajtásból álló telepet is képezhet, lapított gömbölyded alakú, kissé bemélyedt tenyészcsúccsal. A hajtás tövén vastag, erőteljes, 6-12 cm hosszú, módosult répagyökeret fejleszt, amelyből több járulékos gyökér is fejlődik, s ezek tömött csoportokat alkotnak. Ez a speciálisan megvastagodott gyökér(nyaláb) a növény nagyobbik részét alkotja. Enyhén kékes árnyalatú, szürkészöld színű, néha barnás beütéssel, kissé puha húsos szára van. A meglehetősen lapos szár magassága 2-6 cm, a szélessége 4-11 cm méretű, a teteje majdnem egy szintben van a talajjal.
Fénytelen felszínét kissé kiemelkedő, legömbölyített, 25 mm széles domború bordák tagolják, melyek között kevésbé bemélyedő hullámos válaszvonal húzódik, és vízszintes árkok keresztezik, melyek mintázata alapján kissé ráncos, fonnyadt hatást kelt. A fiatalkori növényre 4-5, később többnyire 8, idősebb korban 10-14 db bordaszám a jellemző. Az ellaposodott, többé-kevésbé szemölcsös borda középvonalában - a dudorok közepén - egymástól távol, de szabályosan elhelyezkedő, kör alakú, 3-5 mm átmérőjű tövistelen areolák az elterjedési területtől függően dúsan vagy kevésbé dúsan bolyhosak, melyek szőrpamacs- vagy ecsetszerűek. Csupán a nagyon kicsi magoncokon fejlődnek néha kb. 15 mm hosszú, igen vékony, serteszerű tövisek, melyek hamar leválnak, és az idősebb növényeken már nem is nőnek. A feltűnő alakú bolyhos, lágy, olykor keményebb gyapjútincsszerű, akár 1 cm hosszú képződmények fehér, krémszínű, sárgás vagy szürke színűek. A besüllyedt tenyészcsúcs közepét is hasonló szőrpamacsok zsúfolt tömege borítja.
Ebben a gyapjas csúcsban, a legfiatalabb areolákon fejlődnek a virágok egész nyáron, egyedenkénti virágzási periódusban. A kisméretű virág jellemzően 1,25-1,5, maximum 2,4 cm széles és 2,2 cm magas, nyitott, a sok keskeny, kb. 10 mm hosszú és 2-3 mm széles külső- és belsőlepel élénk vagy halvány rózsaszínű, de egészen fehér is lehet, egy árnyalattal sötétebb középcsíkkal. A porzószál fehér, a portok sötétsárga, a bibeszál fehér, a bibe halványsárga. A halványtól a sötétebb rózsaszínig változó, lágy húsú bogyótermés 10-15 mm hosszú, 4-6 mm széles, fordított csepp alakú (Mammillaria-szerű), melyben kevés számú - 10-25 db, ritkán kevéssel több - matt fekete, finoman szemcsézett, érdes felületű, 1-1,5 mm méretű magot érlel. Annak ellenére, hogy idegen megporzású, és csak így jön létre biztos termés- és magképződés, az esetleges önmegporzásnál sokkal kevesebb, általában csak 1-5 db mag érik be. A termés a növény testében, a gyapjúcsomó alatt fejlődik, és általában a virágzást követő évben éretten, tündöklő színben bukkan elő. A napos melegben a terméshéj hamar elszárad, törékennyé válik.
A Peyote kémiai összetétele: A meszkalin és más alkaloidok
A peyote többféle hallucinogén vegyületet - a legújabb kutatások szerint mintegy 60 félét - tartalmaz. Ezek közül a meszkalin nevű alkaloid fordul elő benne a legnagyobb mennyiségben, ezért nevezik meszkalin kaktusznak is. A meszkalin tudományos neve B-3,4,5-TRIMETOXI-FENIL-ETILAMIN (C11H17NO3). Molekulaszerkezete hasonló két, a mellékvese által kiválasztott hormonéhoz, az adrenalinéhoz és a noradrenalinéhoz. A meszkalint 1896-ban izolálták először a Lophophora williamsii-ból, és 1919-ben ismerték fel, hogy szerkezete hasonló az adrenalinhoz. Az alkaloidok nitrogéntartalmú, bázikus természetű, komplex szerves vegyületek, amelyek erős élettani hatást fejtenek ki állati és emberi szervezetekre. A növény minden része tartalmazhat alkaloidot.
A meszkalin a szárított növény hat százalékát is kiteheti, de leggyakrabban 1 százalékhoz áll közel. Megfigyelték, hogy a peyote hatása minőségileg különbözik a tiszta meszkalin hatásátol, az előbbi sokkal fizikálisabb, mint az utóbbi. Ez a kaktuszban jelenlevő számos más alkaloidának köszönhető, mint például az O-METILANHALONIDIN, TIRAMIN, LOPHOPHORIN. Ezek közül az anyagok közül egyedül alkalmazva nem mindnek van pszicho-farmakológiai hatása. Úgy tűnik, néhányuk kombinálva növeli a meszkalin hatását, és határozottan megváltoztatja az élmény milyenségét.
A peyote kaktusznak a kábító, érzékcsalódást okozó alkaloid tartalma tulajdonképpen e növény sajátos védekezése a legelésző állatok ellen, ugyanis ez a kaktuszfaj máskülönben teljesen kiszolgáltatott lenne tövisek nélkül. Ezért nem lehet véletlen, hogy éppen a növény csúcsa - „gombja” - tartalmazza ezt az elriasztó anyagot a legnagyobb koncentrációban. Ezért ezeken a száraz tájakon a belső hatóanyag-tartalma is védi a vízpótló növényeket kereső állatoktól.
Fontos megjegyezni, hogy Magyarországon a meszkalin kábítószernek minősülő anyag, így birtoklását, fogyasztását, átadását, és előállítását a törvény bünteti.
Történelmi és kulturális jelentőség
Az ismert történelme a pre-kolumbiai időkig nyúlik vissza; feltehetően egészen i.sz. 300-ig. A mexikói azték indiánok kegyetlen vallása szerint az elfogott ellenségnek élve kellett kivágni a szívét és azt áldozták fel istenük oltárán. Állítólag az áldozati piramisszerű építményre felvezetett foglyok azért nem éreztek halálfélelmet, mert „peyote”-kábulatban voltak. A kábítószer-tartalmú, mámorító hatású növényt - melynek főzetét megitták, s a hatásai következményeként megszüntette a fáradtság, az éhség és a szomjúság, sőt a félelem érzetét is, majd ezt követően színes víziókat, látomásokat okozott - valósággal isteneik adományaként hitték és „Peyotl-Istenség” néven tisztelték.
Az európai hódítókkal együtt érkező misszionáriusok ádáz harcot folytattak az indiánok babonás „peyote”-tisztelete ellen. Hiába minősítették bűnnek és torolták meg már a fogyasztását is, nem sok eredményt értek el vele, mert az indiánok rendíthetetlenül mágikus erőt tulajdonítottak a növény istenségének. A misszionáriusok jobbnak látták inkább beszüntetni a peyote elleni eredménytelen harcot, sőt a később kialakult indián katolikus egyházi szertartásokon engedélyezték is a tömeges fogyasztását. Az utóbbi két évszázad alatt a peyote vallásos használata északra terjedt az Egyesült Államokba és Kanadába sok alföldi indián törzs között, mint a navahók, komancsok, sziúk és kiowák. Végül ez a kaktusz átvette a hallucinogén, de veszélyes vörös meszkálbab (Sophora secundiflora) szertartási szerepét. A peyote kaktusz fogyasztása tradicionálisan az észak-amerikai és mexikói bennszülött vallások szerves része.
A huichol és más törzsek két fajta peyotot ismernek. Az egyik nagyobb, erősebb és keserűbb, mint a másik. Ezt TZINOURITEHUA-HIKURI-nak hívják, (az Istenek peyotja). A kisebb, kellemesebb ízű, de gyengébb gömbkaktuszt RHAITOUMUANITARI-HIKURI-nak hívják (az Istennők peyotja). Ezekben a kaktuszokban az alkaloidák idővel felhalmozódnak, ezért a kettő közötti különbség lehet, hogy csupán a növények korának köszönhető, azonban az is lehetséges, hogy két különböző fajról van szó.
Hagyományos gyógyászati felhasználás
A betegségek ellen is ezt a növényt tartották a legjobb gyógyszernek. Két alkaloidánál antibakteriális hatást találtak, feltehetően a fenolos funkciójuk miatt. Sokáig a huichol indiánok a friss peyot nedvét a sebeikbe dörzsölték, hogy megelőzzék a fertőzést és segítsék a gyógyulási folyamatot. A tarahumara indiánok kis mennyiségű peyotot fogyasztanak az éhség, szomjúság és kimerültség ellen, különösen vadászat alatt. Ők arról ismertek, hogy napokig futnak a szarvas után evés, ivás és pihenés nélkül.
A peyotnak sokféle haszna van a népi gyógyászatban, ideértve az ízületi gyulladásokat, tüdőbajt, influenzát, emésztési rendellenességeket, cukorbajt, kígyó és skorpiómarást és datura mérgezést.
A Peyote fogyasztása és adagolása
A peyote fej nyers fogyasztása mellett elterjedt az áztatásos módszer, amely kioldja a növényi szövetekből a meszkalint. Leggyakoribb felhasználási módja a friss vagy szárított növényből készített tea. A tiszta meszkalint szájon át fogyasztják. Az átlagos, pénzérme átmérőjű növény kb. 2 grammot nyom. Általában 6-10 ilyen növényre van szükség a kívánt hatás eléréséhez. Egy másik meszkalin tartalmú kaktusz, a San Pedro szokásos dózisa 10-30 cm hosszú kaktusz-darab.
A meszkalin minimális érzékelhető dózisa kb. 150 mg. A maximális biztonságos dózis kb. 1000 mg. Fontos megjegyezni, hogy az elfogyasztása nagyon nehéz. Egy felhasználó beszámolója szerint a szárított darabokat megenni borzalmasan keserű, kiszárítja a szájat és ettől még nehezebb megrágni és lenyelni. Más alkalommal ledarálva, megfőzve, majd csoki fagyihoz keverve fogyasztották, de ezzel csak azt érték el, hogy a fagyinak is ugyanolyan keserű, kaktusz íze volt.
| Anyag | Forma | Adagolás (átlag) | Hatás kezdete | Hatás időtartama |
|---|---|---|---|---|
| Peyote (Lophophora williamsii) | Friss vagy szárított növény | 6-10 darab (kb. 12-20 gramm) | kb. 30 perc | 6-12 óra |
| Tiszta meszkalin | Szájon át | 350 mg (pszichotróp élményhez) | kb. 1 óra | 6-12 óra (+10-12 óra a teljes visszatérésig) |
| San Pedro (Trichocereus pachanoi) | Kaktusz darab | 10-30 cm hosszú darab | kb. 1 óra | 6-12 óra |
A Peyote hatásai
Kb. fél órával a kaktusz elfogyasztása után jelentkeznek az első hatások. Egy különös bódulat és a tudat változása érezhető kisebb érzékelési változásokkal. Erős fizikai hatások is lehetségesek, beleértve a légzőszervi nyomást, izomfeszültség (különösen az arc- és nyakizmoknál), émelygés és esetleg hányinger. Minden kellemetlen érzés elmúlik egy órán belül, ezután pedig megmutatkozik a módosult tudatállapot.
Az élmény egyénenként változó, de a lehetséges esetek között van a belső nyugalom érzése, egység az élettel, fokozott tudatosság és a gondolatok gyors áramlása. A következő pár óra alatt ezek a hatások elmélyülnek és vizuálisabbá válnak. A színek intenzitása növekedhet. Fényudvarok és aurák jelenhetnek meg tárgyak körül. A tárgyak nagyobbaknak, kisebbeknek, távolabbinak vagy közelebbinek tűnhetnek, mint valójában. A vizuális érzékelésben gyakran egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben tapasztalható változás, de a szemet lehunyva színekben gazdag, állandóan változó minták láthatók. Egyik alkalommal egy felhasználó és barátja együtt fogyasztották a kaktuszt, és egy hatalmas nagy sejtet láttak, ami valahogy úszott a levegőben. Fantasztikus élménynek tartották.
Hogyan működnek a pszichedelikumok, kevesebb mint 6 percben elmagyarázva | Matthew Johnson
Egy pár óra múlva az élmény intenzitása fokozatosan csökken. A gondolkodás lelassul, kevésbé zavaros és rendezettebb lesz. A navaho peyot rítusban a gondolatok áramlásának változását bölcsen használják fel. A ceremónia első felében a résztvevő aláveti magát az érzésnek és hagyja, hogy a peyot tanítsa. Az egész élmény 6-12 órán át tart, egyéntől és az elfogyasztott mennyiségtől függően. Miután a peyot összes hatása elmúlt, nincs utóhatás. Kellemes megnyugvás és megbékélés a világgal várható.
A felhasználók szerint a növény formátumban elfogyasztott meszkalin után nincsen semmilyen utóhatás. Lecseng olyan 6-8 óra alatt, majd alszanak egy nagyot és másnap élik tovább a világukat. Ugyanakkor, ha mesterséges anyagot is tartalmazó szert próbáltak, másnap mindenki kicsit levert volt. "Szerintem nem rosszabb, mint meginni négy felest, sőt, talán még kevésbé terheli meg a szervezetet, mint az alkohol." - mondta egy felhasználó. "Mert az élmény, amit ad az olyan, mintha kiemelné az embert a saját létezésének börtönéből arra a 6-8 órára. Ami szerintem nem árt senkinek."
Veszélyek és figyelmeztetések
A fehér embernek semmiképpen nem ajánlatos a „Peyotl-Istenség” vagy tudományos nevén a Lophophora williamsii kaktusz fogyasztása - újabban befecskendezése is - még próbaképpen sem. Ennek a kábítószerben dús kaktusznak a nagyobb mennyiségű fogyasztása, intravénás bevitele visszafordíthatatlan egészségkárosodást, sőt halált is okozhat. A külföldi elmeklinikákon történt kísérletek szerint a meszkalin, a peyote hatóanyaga tudathasadásos elmebajt (skizofréniát), érzékzavart, színes látomásokat okoz.
Az egyéni kísérletezőknek pedig a keserű ízén túl a kaktusz kivonatától rosszullétet, hányást, stb. kell elszenvedniük a remélt szép látomások, víziók helyett. Fontos, hogy hatása alatt ne vezess autót! Érzelmileg vagy pszichésen zavaros időszakokban nagyon alaposan gondold meg, hogy használj-e meszkalint, vagy más pszichedelikus szert, mert még komolyabb problémákat hozhatnak elő. Azoknak, akiknek a családjában skizofrénia vagy korai megjelenésű mentális zavarok fordultak elő, különösen ajánlott az óvatosság a pszichedelikus szerekkel, mert felszínre hozhatják a lappangó pszichés és mentális zavarokat.
Botulizmus léphet fel, ha a vízbe áztatott növényi részeket lezárt edényben tárolják, amelyben Clostridium botulinum elszaporodhat.
A Peyote termesztése és jogi helyzete
A meszkalinkaktusz a szokásosnál jóval mélyebb ültetőedényt kíván, mivel hosszú, vastag répagyökere fejlődik. A pH 5-6 értékű talaj tartalmazzon ásványokban gazdag törmeléket, aprított mészkövet, kevés humuszt, jó vízáteresztő képességgel rendelkezzen, kevés agyagot is keverjünk bele, amely megköti a vizet, és lassan adagolja vissza a gyökereknek. Az öntözővíz szobahőmérsékletű vagy egy kissé melegebb legyen. Az öntözést áprilistól szeptemberig biztosítsuk, nyáron a forróság elkerülésével este vagy reggel végezzük. Főleg a gyökérnyak nagyon érzékeny a pangó folyadékra, rövid ideig sem viseli el, ezért lehetőleg alulról öntözzünk. Nagy hőségben mérsékelt, de gyakori permetezést, spriccelést is igényel. Nagyon lassan növekszik, de már 3 cm-es átmérőméret elérése után és optimális körülmények mellett a növények 5-6 év alatt elérhetik a virágzó kort.
Az ivarérettkor kezdetét az jelzi, hogy a magonckori rövid pamacsok helyett megjelennek a felnőtt egyedekre jellemző látványos, hosszú filces csomók az areolákban. Emellett a bordák osztódása és a filces-gyapjas csúcsi párna kialakulása is felhívja erre a figyelmet. Csak elegendő napos fekvésű helyen virágzik. A világos és halvány rózsaszínű kicsi virágok tavasz végén és a nyár folyamán jelennek meg több alkalommal is. Meleg- és fénykedvelő növény, ezért csak egésznapos tájolású körülmények között érzi jól magát, ezt folyamatos virágzással jelzi is. Nyáron a legvilágosabb és napfényes, esőtől védett, mérsékelten párás levegőjű környezetbe helyezzük el. A legnagyobb nyári forróságban a tűző nap ellen esetleg mérsékelten árnyékolni kell. Télen teljesen száraz és 8-12 C fok (egyes szakleírásokban 2-10 C fok) közötti hűvös helyen pihentessük, 5 C fok alatt huzamosabb ideig ne tartsuk. A fagy halálos veszélyt jelent a növény számára. A nyugalmi időszak alatt a folyadékvesztés miatt előfordul ráncosodás, fonnyadás, de ez általában nem árt a növénynek, ám hűvös helyen vizet ne kapjanak, mert elpusztulhatnak. Ez a beszáradás élőhelyén is természetes jelenség a tartósan vízhiányos időszakban. Áprilistól tegyük naposabb, melegebb és szellősebb helyre, miközben a vízadagolást a hőmérséklet függvényében elkezdhetjük.
A peyote tartása legális Magyarországon, mint szobanövény. Hálás szobanövény, ha biztosítod számára a megfelelő körülményeket. Nem kíván különösebb gondozást, és ami még lényeges, helyigénye kicsi, nem szúr. Azonban kutyáktól, macskáktól és kisgyerekektől távol tartandó! A magról nevelt kertészeti változatok 30 év helyett, akár 3-5 év alatt már kifejlődnek, és virágoznak. Megfelel számára a kereskedelemben kapható kaktuszföld. Ritka, rendszertelen öntözéssel megelőzhető a gyökérrothadás. 32 fok felett azonban öntözni kell. 40 fok felett rendszeres öntözéssel szépen fejlődik. Szüksége van a légjárásra. Télen szinte egyáltalán ne öntözd. Teljesen normális jelenség, hogy száraz állapotban kissé a talajba süpped, színe kékes-szürkére vált. Téli kiegészítő megvilágítás mellett tökéletesen egészséges marad.
Bár a növény gyűjtése tilos, a meszkalin tartalmú kenőcsök árusítását nem szabályozzák. A kaktuszok begyűjtése, amelyet előnyben részesítenek az ehető részek begyűjtésénél, olyan méreteket öltött, hogy szinte megtizedelte a kaktuszállományt. Fenyegetettséget hordoz a mezőgazdasági területek felszántása is. Az USA-ban birtoklása kizárólag az Amerikai Bennszülött Egyház (Native American Church) tagjai számára engedélyezett.
tags: #peyote #fogyasztas #adag