A mindennapos használat során a kulcsházak gyakran megsérülhetnek, a gombok beszakadhatnak, vagy a műanyag burkolat elhasználódhat. Egy ilyen apró, de bosszantó hiba orvoslása szerencsére a Citroën C2 esetében rendkívül egyszerű. Ez a kulcsház az egyik legegyszerűbben cserélhető modell: nincs szükség bonyolult szerszámokra vagy szakértelemre.
A kulcsház cseréje egyszerűen
A régi kulcsból az elektronikát és az immobilizer chipet egyszerűen át kell helyeznie az új házba, így a kulcs azonnal használható marad. A kulcsház strapabíró anyagból készült, amely hosszú távon biztosítja a kényelmes és biztonságos használatot. A gombok újra jól működnek, így autója nyitása-zárása ismét megbízható lesz.
Ez a fajta egyszerű karbantartás különösen vonzóvá teszi a Citroën C2-t azok számára, akik egy olcsó, megbízható és könnyen fenntartható kisautót keresnek. Az alábbiakban mélyebben is megvizsgáljuk, miért érdemes figyelmet szentelni ennek a francia miniautónak, és milyen szempontokat érdemes figyelembe venni használt példány vásárlásakor és fenntartásakor, ahol az olyan platformok, mint a Vatera, kulcsszerepet játszhatnak az alkatrészek beszerzésében.
A Citroën C2, mint megfizethető választás
Az olcsó, öreg kisautó még akkor is szórakoztató műfaj, ha kissé kornyadt. Dávid barátomnak például az volt a legutóbbi agylövése, hogy kell egy olcsó, közepesen lepattant szaladgálós autó párszázezerért, hogy rövid utakon és városi harcban ne a Superbet kelljen nyektetni.
A leendő veretővel kapcsolatban a szerény vételáron kívül két fontos igényt fogalmazott meg: klíma és értelmezhető tér a vezetőnek. Utóbbit Dávid nem vehette félvállról, hiszen egy közel kétméteres csávó, ezért temérdek autó a beltér csekély vertikális kiterjedése miatt kiesett a pikszisből. Rengeteg felháborító kreténség után jött egy videó, amiből kiderült, hogy bár ránézésre esélytelennek tűnik, a Citroën C2 mégis megfelelhet a kritériumoknak.
A C2 VTR - sportos megjelenés, kedvező ár
Kiderült, hogy az alapmodelleknél jóval érdekesebb C2 VTR ára se vészes, így ez lett a végső kiszemelt. Több teljesen vállalhatatlan hulladék után előkerült egy esztétikai kihívásokkal küzdő, de ígéretes példány hat kilóért. A Citroën C2 VTR neve átverős: könnyű azonnal az egyhatos csúcsmodellre asszociálni, de az igazából a VTS.
A VTR is egy ültetett, sportos külsejű változat, tele hasonló jósággal, mint a nagytesó. Van azonban egy fontos különbség: a VTR létezett jóval kevésbé fickós motorokkal is. A C2 formája a Peugeot 206-hoz hasonlóan pompásan öregedett: bár az első darabok már túllógnak a húszéves koron, a C2-esek még mindig fiatalosnak látszanak. Úgy sejtem, hogy ez egyebek között a szokatlan arányoknak, a rengeteg, határozott élnek és a hülye részleteknek köszönhető.
Top Gear ~ Citroën C2 teszt
Külcsín és beltér: kor és karakter
Láttam már daliásabb, öregedő kisautót, ezt a konkrét C2 VTR-t már erősen megkoptatta az élet és a korábbi tulajok. Az alapváltozatéhoz képest sportosabb első lökhárító a legrondább pont: ezt valamilyen háztáji módszerrel tüsszentették le ezüstre, akad rajta húzásnyom és néhány más, apró sérülés is. A kiállása tehát nem nevezhető bizalomgerjesztőnek, de valójában nem olyan szörnyű a helyzet: a jobb első sárvédőív kivételével nincs rajta rozsda, illetve a vezetőoldali ajtó és az első lökhárító kivételével a fényezés is gyári. Szerkezeti probléma tehát nincs, a kozmetikai hiányosságokat pedig egyrészt könnyű orvosolni, másrészt elnézhetőek egy húszéves, olcsó autónak.
Az esztétikai élményen rontanak a kopott, dísztárcsátlan lemezfelnik is, ezek helyett hamarosan érkeznek majd mutatósabb - valószínűleg gyári - alufelnik.
Bent nem is olyan kornyadt. A beltér formai megoldásai önmagukban rém unalmasak, de szerencsére a franciák mindig kitalálnak valamit, amivel feldobják az összképet. A C2 VTR ajtóborításaira jutottak kék kárpitok és teljesen másfajta kék ajtóbehúzók. A műszeregység is aranyos a digitális kijelzővel és a körülötte futó, analóg fordulatszámmérővel. A legmenőbb részlet, hogy a VTR-hez klassz, kék-fekete sportülések járnak: jól mutatnak, passzentosan tartanak és kényelmesek. A külső alapján azt vártam, hogy a beltér állaga borzasztóan lehangoló lesz, de meglepetésre nem ez volt a helyzet. A műanyagok kőkemények, a tapintásuk a prémium ellentéte, cserébe húszévesen is alig nyekereg bent valami, még a masszív jelzőt is meg merem kockáztatni. Kiderült, hogy elöl tényleg simán elfér két ölesebb méretű felnőtt is. Hátul pont annyi hely maradt, amennyit bárki várna: főleg nagyon kicsi felnőttek és gyerekek férnek el a szűk lábtér miatt.
A 193 literes csomagtartó mély, de az alapterülete kicsi. Vicces részlet, hogy a csomagtérajtó kétrészes: a felső része hagyományosan nyílik, az alja viszont platószerűen lefelé nyitható.
Motor és futómű: egyszerű és megbízható technika
Ahogy korábban már említettem, a VTR jelzés és a külső csalóka: nagyon hasonlít a valódi csúcsmodellre, vagyis a VTS-re, de valójában a VTR-ből létezett meglehetősen kehes(nek tűnő) változat is. Mint például ez itt: az 1,4 literes, nyolcszelepes, sornégyes benzines összesen 75 lóerőt és 118 Nm-t tud. Valóban nem füstöl alatta a kerék negyedikben, de mivel az egynégyes csak 990 kilót visz, egész okén halad vele a C2. A menéshez grátiszba egészséges, valódi motorhang is jár.
Maga a motor egyébként egyszerű, mint a facsipesz, rengeteg Citroën és Peugeot hordta az orrában a különböző változatait. Öreg, sokat reszelt technika ez, aminek az alapjai a nyolcvanas évek közepéről származnak. Nem elromlós fajta, és ha mégis baja van, könnyen és olcsón szervizelhető. A fogyasztás erősen lábfüggő: óvatosan nem lehetetlen a 6 liter, de ha valaki tolja neki, simán benyel 9-et is. A váltó ebben az esetben egy hosszú úton járó, szimpla, ötsebességes manuál, ami kevésbé tűnt szörnyűnek, mint amit öreg francia autókban szoktam tapasztalni.
Top Gear ~ Citroën C2 teszt
Miközben a nettó menés sovány, a C2 VTR hangulata isteni. Még így, öregen, kissé megfakult állapotban is óriási poén vele veretni: a könnyű kisautó ügyesen fordul, a hatalmas tempó hiányában is élvezettel lehet kanyarról kanyarra hajigálni. Magyarázza a jóságot, hogy a VTR-be jutott hardver is a látvány mellé: a futómű alacsonyabb és sportosabb, mint az alap C2-eseké. Az élményt némileg aláássa az érzéketlen kormány, de nem annyira, hogy elszomorítson.
A futóműben toronycsapágyak és a toronyszilentek cseréje a közelmúltban megtörtént, de a futóműállítás még hátra van. A hátsó futómű egyébként csatolt lengőkaros, spirálrugós, így nem kell tartani a torziós rugók és függelékeik fáradásától, mint például a Peugeot 206-nál.
Alkatrészellátás és költségek
A Citroën C2 első generációját 2003 és 2009 között gyártották, és összesen 622 ezer példányt adtak el belőle. Ez egy jó fazonú, megfizethető kisautóhoz képest kevés, abszolút értékben viszont sok. Az alkatrészellátás miatt tehát nem kell aggódni: a legtöbb alkatrészből létezik utángyártott, és bontott alkatrészeket is könnyen találhatunk. Utóbbinál például előny az egynégyes benzines és az ötös manuál: ha végleg feladják - ritkán -, bontóban nagy eséllyel lesz készleten, hiszen ezeket sok más típusba is szerelték.
Bár a C2 egyszerű technika, már a legfiatalabb is tizenöt éves, a legöregebb pedig már huszonegy, így az állapotukat nemcsak a minőségük, hanem a korábbi tulajok igényessége is nagyban befolyásolja. A rozsdára minden változatnál figyelni kell, ez főleg a küszöböket és a csomagtérajtót érinti, de máshol is megjelenhet. A vén prémiumokkal ellentétben egy ilyen autót nemcsak megvenni, hanem életben tartani se akkora varázslat.
Az alkatrészek egy modernebb autóhoz képest olcsók. Összehasonlításképpen:
| Alkatrész | Becsült ár (Ft) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Kuplungszett | < 60 000 | Egyszerű, elterjedt technika |
| Vezérlésszett | < 50 000 | Könnyen beszerezhető |
| Kulcsház | ~ néhány ezer | Online (pl. Vatera), bontott vagy utángyártott |
Meglepő, de a magyar használtpiacon nincs zavaróan sok C2, így szűk merítésből lehet válogatni. A leggyötrelmesebb hulladékokat odaadják szotyiért, az első, értelmezhető állapotúnak látszó példányok nagyjából 600 ezernél kezdődnek. A vállalható VTR-eket párszázezerrel drágábban érdemes nézegetni, a VTS-ekért pedig 1,5-2 milliót kell leszurkolni. Innen nézve Dávid autója jó üzletnek tűnik 600 ezerért, de érdemes figyelembe venni, hogy ebben az esetben a normális műszaki állapot mellé kissé leharcolt külső tartozik.
Még így, csoffadtan is nagyon klassz autónak látom a Citroën C2-t. A forma még húszéves korára se öregedett meg, ráadásul a sportos VTR kivitel kívül-belül tele van pazar részletekkel. A technika rém egyszerű és tartós, amit vastagon aláhúz, hogy még egy ridegtartott darabnak sincs semmi komoly problémája. Az esztétikai állapota ennyi idősen olyan, amilyen, de szerencsére ez az árán is meglátszott.