A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyedülálló természeti értékeket, kulturális emlékeket és gazdag növény- és állatvilágot őriz meg. A park területein változatos tájak találhatók, beleértve erdőket, réteket, vizes területeket és dombokat. A környezet sokszínűsége magában foglalja a geológiai érdekességeket, mint például a bazaltoszlopok.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot 1997-ben hozták létre, elsősorban hat tájvédelmi körzet (Badacsonyi-, Káli-medence-, Keszthelyi-, Kis-Balaton-, Pécselyi-medence- és a Tihanyi-félsziget Tájvédelmi körzet) összevonásával. A mozaikos felépítésű nemzeti park a mai Veszprém és Zala vármegye területén, a Balaton északi vonalától a Rába síkjáig, a Marcal völgyétől a Tési-fennsíkig, a Murától a Kis-Balatonig fekvő terület mintegy 57 000 ha-os részén alakult meg. Összterülete 56 997 hektár, melyből 10 471 hektár fokozott védelem alatt áll. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának székhelye Csopakon található, ami 130 kilométerre fekszik Budapesttől.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe Veszprém és Zala megyékre, a Kis-Balaton védett természeti terület Somogy megyébe átnyúló néhány részére, valamint 2004. év elejétől a Balatoni Üdülőkörzet Somogy megyei területeire terjed ki, mintegy 1 millió hektár nagyságban. A BFNP (Balaton-felvidéki Nemzeti Park) hazánk 3. legnagyobb nemzeti parkja a Hortobágyi NP (800 km2) és a Duna-Ipoly NP (603 km2) után. Névadója a park magját adó Balaton-felvidék. A felvidék a Balaton északi partján található nyugat-kelet irányú kiemelkedés. Koordinátái: é. sz. 46° 58′ 33″, k. h. 17° 55′ 46″.
Az embléma: a Nemzeti Park megújult arculata
A történelmi mértékű területbővítés kapcsán a Nemzeti Park arculata is megújul. Az új logó a Nemzeti Park négy kiemelt értékét jeleníti meg: a három Ramsari területet (Balaton, Kis-Balaton, Dél-balatoni berkek és halastavak), és a Bakony-Balaton UNESCO Geoparkot, azon belül a Balaton- felvidék jellegzetes tanúhegyeit. A nagy kócsag a hazai természetvédelem bölcsőjét, a Kis-Balatont is szimbolizálja. A vízcsepp alakú betűk a vizes élőhelyekre és a természetvédelemre utalnak. Az embléma színe mély türkiz, ún. "tó kék", a név színe grafit- vagy mágnes szürke. Az új logót Viktor Zsuzsanna grafikus, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Ökoturisztikai és Környezeti-nevelési Osztályának ökoturisztikai munkatársa tervezte.
A természetvédelem története és a park kialakulása
A régió természeti értékeinek védelme korán megkezdődött. 1922-ben a Kis-Balatonon alkalmaztak először úgynevezett kócsagőrt, fizetett természetvédelmi őrként. A veszélyeztető tényezők hatására a térségben több értékes területet helyeztek védelem alá, így a tapolcai Tavasbarlangot 1942-ben, a balatonkenesei tátorján-élőhelyet 1944-ben, a Tihanyi Tájvédelmi Körzetet 1952-ben. A nemzeti park területei közül legrégebben védett a Tihanyi-félsziget 16 km²-nyi területe. Itt jelölték ki 1952-ben hazánk első tájvédelmi körzetét, a Tihanyi-félsziget Tájvédelmi Körzetet.
A Nemzeti Park főbb tájegységei
A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz. A park magját a Balaton-felvidék jelenti, a Balaton északi oldalán.
Tihanyi-félsziget
A park talán legnépszerűbb pontja. A terület kialakulását az egykor aktív vulkáni működés tette jellegzetessé. A félszigeten egykor működő vulkánok és hévforrások nyomaira bukkanhatunk, amilyenek például a bazalttufából a szél erejével formált különös alakú sziklák és az úgynevezett gejzírkúpok, melyek valójában nem igazi gejzírek, hanem hévforrások működése nyomán keletkeztek. A legismertebb forráskúp az Aranyház, mely a rajta élő sárga zuzmóról kapta nevét. A félsziget belsejében található két magas fekvésű katlan közül a déli közepén a Balaton vízszintjénél 25 méterrel magasabban terül el a Belső-tó, amelynek medre, csakúgy, mint a Külső-tóé, vulkáni működés nyomán alakult ki. Az enyhe klímának köszönhetően ritka növény- és állatvilág alakult ki. Az erdők jellemző madara a füles kuvik. A száraz lejtősztyeppek ritka növényei a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák és a hártyás galambbegy. A területen ritka lepkefajok is élnek, mint a szürke medvelepke és a lápi araszoló lepke. A Tihanyi Külső-tó a vízi madarak kedvelt élőhelye.
Pécselyi-medence
A Pécselyi-medencére a természeti értékek mellett a hagyományos gazdálkodási módok, az öreg borospincék hangulata jellemző. Védett növényei közül található itt nagyezerjófű, tavaszi hérics, mocsári nőszőfű és mocsári kosbor. A borászat pedig kiemelkedő.
Káli-medence
A hegyek koszorújában található Káli-medence 1984 óta védett. Felszíni képződményei közül a legfontosabbak a bazaltkúpok és bazaltzsákok, valamint a „kőtengerek”, amelyek kőhátakkal borított lapályok. Kimagasló növénytani értéket képviselnek a láprétek. Köveskál közelében él hazánk legnagyobb lisztes kankalin populációja, ez a növény a nemzeti park jelképe. A Káli-medence egyre kiemeltebb turisztikai célpont.
Tapolcai-medence (Badacsonyi Tájvédelmi Körzet)
A nemzeti parkba beolvasztott Badacsonyi Tájvédelmi Körzet hazánk második tájvédelmi körzete volt. A Balaton partjának hegyei - Badacsony, Szigliget stb. - vulkáni tevékenység nyomán alakultak ki. A szél és a víz romboló munkája nyomán csak az ellenállóbb bazalt maradt vissza, így jöttek létre a tanúhegyek. A bazalthegyeken számos ritka növény él. A kőomlásokon él a sziklai ternye, a Badacsony erdeiben pedig erdei ciklámen, májvirág. Hazánkban egyedül a Szent György-hegyen él a cselling, de itt él a szintén ritka pikkelypáfrány és a Lumnitzer-szegfű is. A Csobáncon él a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin és a buglyos kőtörőfű.
Keszthelyi-fennsík
A dolomitból épült Keszthelyi-fennsík felszínét kőoszlopok, víznyelők, töbrök, szurdokvölgyek teszik változatossá. A hegy gyomrában barlangok találhatók. Élővilága igen változatos. Erdeiben a száraz, meleg élőhelyekre jellemző virágos kőris és a hűvös, üde helyeket kedvelő bükk keveredik. Itt él a tarka nádtippan és a sziklai páfrány. A Keszthelyi-fennsíkon több mint nyolcvan védett és fokozottan védett növényfaj él, köztük orchideák is. Az itt élő láncos futrinka országosan ritka rovarfaj. A ligeterdők lakója a fekete harkály, a kis fakopáncs és a zöld küllő. Gyakran látható lappantyú és léprigó. A Tátika-hegyen élő ősbükkös 1953 óta védett, ma erdőrezervátum. A háborítatlanság sok védett állatfajnak kedvez, él itt havasi cincér, kék galamb, holló, nagyfülű denevér.
Kis-Balaton
A Kis-Balaton három tényező együttes hatásának köszönheti létét. A terület eltőzegesedése mellett a Zala folyó is itt rakta le hordalékát. A harmadik tényező az ember természetet átalakító munkája. A sorozatos beavatkozások során veszélybe került az ország legcsodálatosabb madárparadicsoma. 1979-ben Magyarország csatlakozott a Rámszari egyezményhez, és a Kis-Balaton felkerült a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek” jegyzékére. 1984-ben megkezdődtek a rekonstrukciós munkák. Madárvilága páratlan Magyarországon, amiért 1986 óta Tájvédelmi Körzetként funkcionál. A Ramsari Egyezmény is óvja.
Magyarország Csodái - Kis-Balaton
Igazgatóság és védett területek
A nemzeti park működéséért a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság felel. A nemzeti parkon kívül az igazgatóság működési területéhez tartozik számos további országos védelem alatt álló természeti terület: 3 tájvédelmi körzet (a Magas-bakonyi, a Somlói és a Mura-menti), 27 természetvédelmi terület, valamint ex lege védett területek, illetve értékek (források, lápok, barlangok, víznyelők, kunhalmok, földvárak). A Bakony-Balaton Geopark - melynek területe részben a nemzeti parkban található - az itt fellelhető földtani, természeti és kultúrtörténeti értékek bemutatását, társadalmi jelentőségük tudatosítását tűzi ki célul. A Natura 2000 programot az Európai Unió indította el annak érdekében, hogy megakadályozza a biológiai sokféleség csökkenését a kontinensen. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a LIFE4OakForests projekt keretében partnereivel (WWF Magyarország és HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) újszerű természetvédelmi kezelési megoldásokkal segíti az erdők természetes állapotának javulását és az erdei élőhelyek gazdagodását 4 mintaterületen, összesen mintegy 268 hektáron, köztük Pécsely határában.
További tájvédelmi körzetek az Igazgatóság kezelésében
- Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet
- Somlói Tájvédelmi Körzet
- Mura-menti Tájvédelmi Körzet
Természetvédelmi területek
A parkhoz 27 természetvédelmi egység is tartozik. Ezek listája:
| Természetvédelmi Területek | |
|---|---|
| Atyai-láprét | Bakonygyepesi Zergebogláros |
| Balatonfüredi erdő | Balatonkenesei tátorjános |
| Darvas-tó lefejtett bauxitlencse | Devecseri Széki-erdő |
| Farkasgyepűi kísérleti erdő | Fenyőfői ősfenyves |
| Hévízi-tó | Hódoséri-ciklámenes |
| Keszthelyi-kastélypark | Látrány-puszta |
| Nagybereki Fehérvíz | Nyirádi Sár-álló |
| Sárosfői halastavak | Somlóvásárhelyi Holt-tó |
| Somogyvári Kupavár-hegy | Sümegi Fehér-kövek |
| Sümegi Mogyorós-domb | Szentgáli tiszafás |
| Tapolcafői láprét | Tapolcai-tavasbarlang |
| Úrkúti őskarszt | Uzsai csarabos |
| Várpalotai homokbánya | Zalakomári Madárrezervátum |
| Zirci Arborétum |
Látogatói információk és bemutatóhelyek
A park számos tanösvényt és kirándulóutat kínál a látogatóknak, hogy felfedezzék a terület különféle részeit és érdekességeit. Térségünkben található a Pele-körút tanösvény mely 2014-ben az év tanösvénye volt. A 30 perces sétához előzetes egyeztetéssel, díj ellenében, munkanapokon szakvezetés igényelhető.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság számos településen tart fenn bemutatóhelyet: Bakonybélen az Erdők Házát; Zircen arborétumot, Monoszlón geológiai bemutatóhelyet; Salföldön majort; Zalaszántón vízimalmot, a Kis-Balatonnál, Vörsön a népi halászatot bemutató tájházat; a Zalakomárhoz tartozó Kápolnapusztán bivalyrezervátumot, a Diás-szigeten Fekete István-emlékhelyet. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság honlapja a nemzeti park területének bemutatása mellett az igazgatósághoz tartozó bemutatóhelyekről, szálláshelyekről, túrázási lehetőségekről és a terület tanösvényeiről igyekszik tájékoztatást nyújtani.
