A lízing mind a lakosság, mind a gazdálkodók körében egyre kedveltebb, bár elég drága finanszírozási forma. A vállalkozások más tulajdonát képező eszközt akkor tudnak használatba venni, ha a szükséges eszközt bérlik vagy lízingelik, netán megvásárolják azt. A lízing lényege az adásvétel, a bérleti ügylet és a hitelügylet kombinációja. E speciális finanszírozási konstrukció kapcsán a legnagyobb problémát az okozza, hogy Magyarországon a lízingügyletekre vonatkozó önálló jogszabályok nem léteznek. A jogalkotók különböző helyeken határozzák meg a lízingre vonatkozó törvényi előírásokat, de egyértelmű meghatározás nincs. Ennek következtében az adóztatási kérdések megoldása sem egyszerű. A lízing értelmezésénél a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (továbbiakban: Hpt.) meghatározásából érdemes kiindulni, hiszen a legtöbb jogszabály erre a két törvényre utal. A lízing típusát és egyben adójogi kezelését az dönti el, hogy a három ügyletből melyik a domináns.
Lízingformák röviden
Operatív lízing (tartós bérlet)
Az operatív lízing csak elnevezésében lízing, tartalmát tekintve bérleti ügyletnek minősül. Az operatív lízingre vonatkozó előírások az ügylet bérleti jellege miatt a Ptk. szabályai között találhatók. Ez az ügylet szolgáltatásnyújtásként kezelendő. A számlázása is ennek megfelelően történik. Az általános forgalmi adó a lízingdíjakhoz kapcsolódik. A kérdéses eszköz a lízingbe adó könyveiben szerepel. Az értékcsökkenést is a lízingbe adó számolja el.
Nyílt végű pénzügyi lízing
A nyílt végű pénzügyi lízing szolgáltatásnak minősül, mert a szerződés nem rögzíti egyértelműen, hogy a futamidő végén a lízingbe vevő megszerzi-e a tulajdonjogot. Ez a szerződéstípus opciós jogot tartalmaz, amely háromféle döntési lehetőséget biztosít. Ez a három eset számviteli és adózási szempontból eltérően kezelendő. A lízing futamideje alatt az eszköz a lízingbe adó tulajdonát képezi, viszont a lízingbe vevő tartja nyilván a könyveiben. Az értékcsökkenést is a lízingbe vevő számolja el. A lízingdíjakról szóló számlákat kötelező kiállítani.
A zárt végű pénzügyi lízing fogalma és jellemzői
A zártvégű pénzügyi lízingszerződésben az adásvételi ügylet dominál. A szerződés opciós jogot nem tartalmaz. A lízing futamidejének végén lízingbe vevő mindenképpen tulajdonjogot szerez a lízingtárgy felett. Így ez a lízing fajta a beruházási hitelhez hasonlít. Ez az ügylet adásvételként kezelendő. Az Szt. nem tesz különbséget a nyílt és a zártvégű lízing között, ezért a 23. § (3) bekezdése szerint ígyis-úgyis az eszközök között kell kimutatni a pénzügyi lízing keretében átvett eszközöket, továbbá a bérbe vett (a használatra átvett) eszközökön végzett beruházások, felújítások, valamint a koncessziós szerződés alapján beszerzett, megvalósított eszközök értékét is.
A Hpt. értelmező rendelkezése szerint pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbe adó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbe vevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbe vevő - viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, - a hasznok szedésére jogosulttá válik, - viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), - jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Zárt végű pénzügyi lízing esetében a tulajdonszerzés a futamidő végén biztos. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint a kamatrészét és törlesztésének ütemezését.
A zárt végű pénzügyi lízing számviteli kezelése
A számviteli törvény (2000. évi C. törvény a számvitelről, továbbiakban: Szt.) a lízing alatt a pénzügyi lízinget érti, ami egy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti pénzügyi lízingszerződés alapján létrejött ügylet, ideértve azt is, ha az az anyavállalat és a leányvállalata között jött létre. A lízing futamideje alatt az eszköz a lízingbe adó tulajdonát képezi, viszont a lízingbe vevő tartja nyilván a könyveiben. Az értékcsökkenést is a lízingbe vevő számolja el. A zárt végű pénzügyi lízing esetén az értékcsökkenés mértékét a tényleges használati idő alapján kell meghatározni, valamint a maradványérték is a várható piaci érték kell, hogy legyen. Az Szt. 80. § (1) bekezdése szerint értékcsökkenési leírásként kell kimutatni: az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek az 52. § (1)-(4) bekezdése szerint tervezett (meghatározott), az 53. § (3) bekezdése szerint módosított értékcsökkenése összegét.
Az Szt. 42. § (5) bekezdése egyértelműen megmondja, hogy egyéb hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni a lízingbe vevőnél a pénzügyi lízingbe vett, beruházásként elszámolt eszköz lízingbe adó (helyette az eladó) által számlázott ellenértékének megfelelő kötelezettséget. A törvény 68. § (2) bekezdése szerint pedig a pénzügyi lízinggel kapcsolatos - a 42. § (5) bekezdése szerinti - kötelezettség összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott törlesztés összegével csökkentetten kell a mérlegbe beállítani. Természetesen az ilyen címen felvett kötelezettség összege nem foglalja magába a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendő kamat összegét. A kamatról és az árfolyamveszteségről pedig a törvény 83. § (3) bekezdése rendelkezik. A lízingbe vevő a lízingelt tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételekor, az eszköz üzembe helyezésekor meghatározza a hasznos élettartamot (jellemzően a futamidővel azonosan), az esetleges maradványértéket, és ezek függvényében az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenési leírás mértékét, majd elszámolja azt a költségek között legalább negyedévenként.
Zárt végű pénzügyi lízing esetén a lízingdíjat nem kell számlázni, mivel a lízingdíj nagysága, fizetésének időpontja, a lízingdíjból a tőketörlesztő, illetve a kamatrésznek egyértelműen ki kell tűnnie a lízingszerződésből. Legfeljebb figyelemfelhívó levél legyen a szerződésben foglaltak teljesítésére.
Könyvelési tételek a zárt végű pénzügyi lízing során
A zárt végű pénzügyi lízing keretében a vállalkozás a szerződés megkötésének pillanatában döntést hoz arról, hogy az eszköz az utolsó részlet megfizetésével a tulajdonába kerül. Ennek megfelelően a könyvelési tételek az alábbiak szerint alakulnak mind a lízingbe adónál, mind a lízingbe vevőnél:
| Gazdasági Esemény | Lízingbe Adó (Tartozik) | Lízingbe Adó (Követel) | Lízingbe Vevő (Tartozik) | Lízingbe Vevő (Követel) |
|---|---|---|---|---|
| Eszköz átadása/Beszerzés | T 198 (Pénzügyi lízing miatti tartós követelés) | K 91-92 (Árbevétel) | T 161 (Beruházások) | K 448 (Pénzügyi lízing miatti kötelezettségek) |
| Áfa elszámolása (beszerzéskor) | T 311 (Követelés) | K 467 (Fizetendő ÁFA) | T 466 (Előzetesen felszámított ÁFA) | K 454 (Rövid lejáratú szállítói kötelezettség) |
| Eszköz aktiválása | T 11-14 (Tárgyi eszközök) | K 161 (Beruházások) | ||
| Tőketörlesztés | T 384 (Bank) | K 198 (Pénzügyi lízing miatti tartós követelés) | T 448 (Pénzügyi lízing miatti kötelezettségek) | K 384 (Bank) |
| Kamatrész elszámolása | T 384 (Bank) vagy T 3913 (Egyéb követelések) | K 9736 (Kamatbevételek) | T 8722 (Kamatráfordítások) | K 384 (Bank) vagy K 4821 (Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek) |
| Értékcsökkenés elszámolása | T 571 (Értékcsökkenési leírás) | K 129, 139, 149 (Értékcsökkenés elszámolása) | ||
| Maradványérték elszámolása | A maradványérték számviteli elszámolása megegyezik a lízingdíj elszámolásával (valójában az utolsó lízingdíj, amelyik esetleg már nem tartalmaz kamatrészt). | |||
A lízingbeadó által adott törlesztési/finanszírozási ütemezés alapján a fizetett díj tőkerésze a kötelezettséget csökkenti, a kamatrész időszaki pénzügyi ráfordítás.
Adózási szempontok zárt végű lízing esetén
A zárt végű pénzügyi lízingszerződésben az adásvételi ügylet dominál. Ezt a lízingfajtát az áfa törvény termékértékesítésként kezeli, hiszen a futamidő végén biztos a tulajdon szerzés. Az általános forgalmi adó kötelezettség a termékértékesítés miatt a birtokba adás pillanatában beáll. Áfás ügylet esetén a birtokba adáskor a teljes eszközértékre vonatkozó áfát ki kell számlázni. Ennek megfelelően a 2007. évi CXXVII. törvény 124-125. §-a szerinti levonási tilalmakat alkalmazni kell. Termékértékesítés/termékbeszerzés esetén a lízingbe adónak számláznia kell (zárt végű pénzügyi lízing esetén az áfa felszámításával) a pénzügyi lízing keretében átadott eszköz piaci értékét a lízingbe vevő felé. Fontos megjegyezni, hogy az áfát a lízingdíjtól elkülönítetten indokolt pénzügyileg rendezni.
Ugyancsak sajátos adójogi kérdések merülnek fel a társasági adóval kapcsolatban is. Az értékcsökkenés elszámolásra kerül, de az elszámolt amortizáció nem befolyásolja a kisvállalati adó alapját, ha a vállalkozás a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Kiva tv.) hatálya alá tartozik. A fizetésre kötelezett jellemzően az, aki a költséget elszámolja (gyakran a lízingbevevő/üzembentartó).
Gyakorlati kérdések és speciális esetek
Előfordulhat, hogy egy zárt végű lízingügylet a futamidő alatt a lízingbe vevő nem fizetése okán megszűnik, és a szerződés megszüntetése után a szerződés megszüntetésével, valamint a lízingbe adó által visszavett lízingtárgy értékesítésével kapcsolatos költségeket a lízingbe adó gyakran megtérítteti a lízingbe vevővel. A lízingügyletek kapcsán sokféle adózási kérdés merülhet fel, hiszen a folyamat az eszköz beszerzésétől annak visszaadásáig vagy a tulajdonjog átszállásáig tart.
Példaként említhető, ha egy kis- és nagykereskedelmi cég tehergépkocsit vásárol zárt végű pénzügyi lízinggel arra a célra, hogy árubeszerzéseit saját tehergépkocsijával bonyolíthassa le. Az Szt. 26. §-ának (4) bekezdése szerint a műszaki berendezések, gépek, járművek között kell kimutatni a rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett, a vállalkozó tevékenységét közvetlenül szolgáló, a tevékenységi profilt meghatározó eszközöket.
Egy másik speciális eset, amikor egy kft. személygépkocsit vásárol román állampolgárságú magánszemélytől, majd a regisztrációs adó megfizetése után, üzembe helyezés nélkül lízingcégnek értékesíti. A lízingcégtől zárt végű pénzügyi lízing keretében pedig visszalízingeli. A személygépkocsi magánszemélytől történő vételét a vételáron készletre kell venni, mivel a kft. egyértelmű szándéka az, hogy a személygépkocsit nem helyezi üzembe, azt a lízingcég felé értékesíteni fogja (T 21-22 - K 454).
Az autókereskedő cégként a készletre beszerzett autókat zárt végű pénzügyi lízing keretében is finanszírozhatják: az importőr számlázza feléjük az autókat, a társaság a finanszírozó felé a zárt végű lízing igénybevételéhez, a lízingcég visszaszámlázza a társaságnak ugyanazon az áron. Amikor az autót a végső vevőnek eladják, a lízing végtörlesztése után számlázzák ki a tényleges ügyfélnek. A lízingügylethez szinte mindig kötődik valamilyen vagyonbiztosítás. Izgalmas kérdés, hogy a biztosítási díj áfaalapot képez-e.