Az autózás világában vannak olyan modellek, amelyek mély nyomot hagynak az emberben, és a Renault Megane Classic kétségkívül közéjük tartozik. Egy korábbi tulajdonos számára a választás egyértelmű volt, hiszen a típus már bizonyított:
Előző autóm is Mégane Classic volt, 97-es.
Itt megtalálható a leírás róla...imádtam!
A márka iránti elkötelezettség és a modell iránti szeretet oly erős volt, hogy az új autó kiválasztásakor sem merült fel más opció:
Gondolkodás nélkül vettem ismét ugyanazt; a hideg kirázott a német "kényelembe" és a japán "lélekbe" belegondolva...egyszerűen más szóba sem jöhetett.
A Belső Tér Páratlan Kényelme és Harmóniája
A Renault Megane Classic belső tere az, ami igazán kiemeli a típust a többi közül. A tulajdonosok gyakran említik az esztétikumát és a funkcionalitását egyaránt.
És még gyönyörű is, kívül-belül...
Különösen a belső tér az, ami a nosztalgia tárgya, és sokan úgy vélik, azóta sem született hasonlóan átgondolt kialakítás:
Szerintem azóta nincs ilyen harmonikus belső tér.
Ez az egyedülálló harmónia hozzájárult ahhoz az érzéshez, hogy az autóval a leghosszabb utazások is kellemesek és problémamentesek:
A nagyon kényelmes, fürge, gyors, alacsony fogyasztású, jól felszerelt, hatalmas csomagtartóval megáldott autó szerintem a világ végéig is elvitt volna.
Renault Megane Classik 1.6
Felszereltség és Praktikum
A kényelem mellett a Renault Megane Classic praktikusságával és felszereltségével is lenyűgözött. A "jól felszerelt" jelző nem csupán a komfortérzetet növelte, hanem a mindennapi használat során is megmutatkozott az autó átgondoltsága.
Emellett egy másik, kiemelkedő tulajdonság, ami a családi vagy hosszabb utazások során felbecsülhetetlen értékű volt, a tágas helykínálat, különösen a poggyászok szállításakor:
A nagyon kényelmes, fürge, gyors, alacsony fogyasztású, jól felszerelt, hatalmas csomagtartóval megáldott autó szerintem a világ végéig is elvitt volna.
Elválás egy Szeretett Autótól
Annak ellenére, hogy az első és második Megane Classic közötti váltás nem hozott radikális újdonságot, a tulajdonos mégis imádta az autóját. Az évek során kialakult kötelék nehezen feloldhatóvá vált.
Így utólag a baj az volt, hogy gyakorlatilag ugyanabba ültem be, amit előtte 5,5 évig vezettem.
Nem volt gyökeres a váltás, így az újdonság varázsa biza hiányzott.
Ez azonban nem befolyásolta a típus iránti mély érzelmeket és az iránta érzett rajongást:
Döbbenetesen szerettem, így utólag meg pláne fáj érte a szívem.
Végül, mint minden autónál, eljött a búcsú ideje, még ha nehezen is született meg a döntés:
Csak hát nem lehet minden autót megtartani.
Adódott a lehetőség, így lecseréltem - Renaultra.
Az eladás is sikeres volt, de az elválás fájdalmas és érzelmes pillanatokat okozott:
Nagyon jó áron nagyon hamar sikerült eladni.
Bizony megkönnyeztem.