Az Opel Meriva B 1.4 Turbó: Fogyasztás, tulajdonságok és családi alkalmasság

Meriva? Ami úgy nézett ki, mint egy nagyra nőtt Corsa, unalmas belsővel, de legalább praktikus berendezéssel? Ez a megállapítás csak az Opel kis egyterűjének első generációjára volt igaz, az újdonságot ugyanis már teljesen más fából faragták. Míg elődje még a Corsa C-vel közös alapokra épült, bár nagyobbra nőtt annál, addig a Meriva B teljesen szakított a kisautós platformmal. Ahogyan felmenője, úgy az új Meriva is önálló padlólemezre épült, a felhasznált építőkockák azonban már a Zafira és az új Astra polcairól származnak. Ennek meg is lett az eredménye: az Opel újdonsága csinos jármű, csodájára járnak bármelyik ovi előtt. Hát még, ha látják belőle kiszállni a gyerekeket!

Méretek és kategória besorolás

Nem csak megszépült, de jó nagyra is nőtt a Meriva. Elődjénél közel 24 centivel hosszabb és 12 centivel szélesebb, de ennél is jobbat tett a kiállásának a jelentősen kiszélesített nyomtáv, ami milliméterre megegyezik a Zafira hasonló adatával - ez nem a véletlen műve! Tovább növekedett, hosszában huszonöt centit, széltében bő tízet, de a tengelytáv csak minimálisat nyúlt. A terpeszhez nagy felnik dukálnak, a tesztautó 17 colos könnyűfém kerekeire 225/45-ös abroncsok kerültek - és még mindig nem egy sportkompaktról, hanem egy családi egyterűről beszélünk.

Kisautó vagy kompakt? Ezen jó ideig morfondírozhatunk, a Meriva ugyanis éppen a két kategória közé ékelődött be. Míg a kis egyterűk nem nőttek nagyobbra 4,1 méternél, még a tágasnak tartott C3 Picasso sem (ez alól csak a furgonszerű Škoda Roomster a kivétel), addig a kompaktok éppen most hagyták el azt a méretosztályt, ahová a Meriva megérkezett. Egy cseppet meglepően hangzik, de ez az autó pontosan akkora, mint az örökifjú Citroën Xsara Picasso, a kifutó Ford C-Max és a leváltott Renault Scenic. Ezek már teljesen kompaktautós méretek, viszont a jó 1,3 tonnás tömeg elég masszívnak számít.

A különleges FlexDoors - hátrafelé nyíló hátsó ajtók

Különleges produkció a hátrafelé nyíló hátsó ajtó, amelynek történelméről júniusi számunkban írtunk az autó menetpróbája kapcsán. Szokatlannak leginkább az oldalablakok vonalvezetésének törése mondható. Meg persze az, hogy az első és hátsó ajtó kilincsei meglehetősen közel kerültek egymáshoz, nem véletlenül: szekrényszerűen két oldalra nyílnak, az első előre, a hátsó pedig hátra a B-oszloptól. A vezetőajtó felől persze nincs szükség más irányú megközelítésre, de feltűnhet, hogy csaknem derékszögben nyílnak ezek az ajtók is.

A hátsókat sem különösebben nehéz mozgatni, és ha mind a négy ajtót sarkig tárjuk, igazán különleges látvány tárul elénk: átlátunk az egész belsőn. Beszállni roppant könnyű, a műveletet hátul kapaszkodó, és az ajtók találkozásánál lévő B-oszlopon lámpa is segíti. Problémánk csak akkor akadhat, ha szűkebb parkolóhelyen egyszerre szállunk ki a mögöttünk ülővel, ekkor ugyanis éppen egy helyre lépünk ki, és szorosra zárnak minket a félig nyitott ajtók. Egy idő után azonban megszokjuk, hová nyúljunk a hátsó kilincsért, és akkor már ugyanúgy tudunk pakolni és ki-beszállni, mint bármely más autóba. Ha beültünk, jó nagyot kell nyújtózni a behúzóért, itt jön ki a nagyra nyíló ajtók leheletnyi hátránya. Hátul egy hasznos óvintézkedést is bevetettek a németek.

Kényelem és belső tér: FlexSpace és FlexRail

Az előző Meriva sivársága után üdítő látvány az új modell műszerfala, amely az Astra és Insignia berendezésével mutat rokonságot. Minden fekete, mégsem tűnik komornak, ami talán a rafinált szaténfényű betétek, a nagyváros sziluettjét idéző kárpitminta vagy a fehér-vörös megvilágítás érdeme, nem tudjuk. Az Opel egyterűjében azonban mindenképpen kellemes ülni, és ez a minőségi belső térnek is köszönhető. Minden a helyén van, minden strammul működik.

A belső dizájnerek érezhetően törekedtek a praktikumra, ezt mutatja a műszeregység fölé afféle napellenzőként belógó műanyag, valamint a sok tárolórekesz is. Az ajtóborításnak két zsebe van, bár egyik sem túl nagy, a formájuk sem szerencsés. Érdekes újítás még az első ülések között látványos fémsínben mozgatható, többemeletes tároló komplexum, amit kedvünkre tologathatunk vagy ki is emelhetünk. Nem mindig könnyű használni, mindenesetre jóval praktikusabb, mintha nem lenne itt semmi. A középső kartámasz sínen csúsztatható előre-hátra, így bele és alá is pakolhatunk.

A legügyesebb része a Merivának viszont kétségkívül a hátsó üléssor. Nem egy hosszú padot találunk itt, hanem három különálló széket, amelyek közül a két szélső külön-külön mozgatható, bizonyos keretek közt akár oldalirányban is. A hátsó ülések ezúttal is olyan könnyen átrendezhetők, mint az előző Meriva vagy Ford C-Max esetében: a keskenyebb középső támlát lehajtva a két szélső ülés hátrébb és közelebb tolható egymáshoz, így aztán valóban kifogástalan lesz a helykínálat, legalábbis átlagos termetűeknek. Annak, hogy alaphelyzetben nincs hatalmas csomagtartónk, egy másik fronton előnye is mutatkozik. A hátsó sorban kényelmesen el lehet férni, 180 centi körüli magassággal is bőven marad lábterünk egy hasonló termetű sofőr mögött. Gyerekülésből kettőt tehetünk ide, a két szélső ülésen isofixszel rögzíthetjük. Akár egy 170 cm-es hiságy összeszerelva befér, amire a boltos is csak lesett.

Motorválaszték, teljesítmény és súly

A nagyságnak ára van: a Meriva nehezebb, mint elődje, és többet nyom, mint a kompaktok közt is súlyosnak számító Astra. Üresen éppen olyan nehéz, mint egy Nissan Note, amiben már benne ül a négyfős család. Ezért aztán a száz lóerős alapmotorral csak akkor válasszuk, ha tényleg nagyon ráérünk! Az ugyan egyszerűbb felépítésű, de gyengécske a súlyos kasznihoz. Egy baja van a motorja gyenge 90 ló és 1300kg a sulya. Előzésnél viszont pörgetni kell 3000 felett.

A tesztelt 1,4 literes, 120 lóerős turbómotor már elegendő lehet hozzá, de az autó hátuljára írt Turbo felirat ellenére ne legyenek túlzott elvárásaink. A feltöltő ebben az esetben arra jó, hogy valamivel jobban menjen vele a Meriva, mint a konkurensek az 1,6 literes szívómotorjaikkal. Átlagos igényekhez tehát elegendő. Az árlistán csábító a 140 lóerős kivitel alig 80 ezer forintos felára, amihez még hatodik sebességfokozatot is kapunk, ez azonban az ötös váltó hosszú áttételezése miatt eddig sem hiányzott.

A tesztautóban az Opel 1,4-es turbómotorjának 140 lóerős, Euro 6-os változata volt. Ez csak szoftverében tér el a korábban használt 120 lovastól. Az 1,3 tonnás testet könnyen mozgatja, nem erőlködik vele, nagyjából kétezres-kétezer-ötszázas fordulattól kezd el tisztességesen menni. Nem ez lesz az illusztráció a dinamika szó mellett az Értelmező kéziszótárban, de teljesen használható. Ez volt egyébként a csúcs a Meriva B benzinesei közül, a már említett gyengébb turbósból volt LPG-s kettős üzemű, a belépőszintet a szintén 1,4-es szívómotor jelentette száz lóerővel.

Fogyasztás - az 1.4 turbó motor adatai

A turbómotor fogyasztása sem szökik az egekbe, még akkor sem, ha terhet cipel: vegyes használatban beéri hét és fél literrel százon (120 lóerős változat). Reálisan 7-8 liter közötti átlagfogyasztással számolhatunk a 140 lóerős változat esetében. Egy felhasználói tapasztalat szerint a fogyasztása 6.8-7.6 liter között van 100 km-en a láb súlyától függően. A gyári adatok (120 LE) és a tesztfogyasztás az alábbiak szerint alakultak:

Vezetési élmény és úttartás

Útfekvése remek, egyrészt a már említett széles nyomtáv, másrészt a széles abroncsok miatt, de ez az oka a túl nagy fordulókörnek is. Kanyargós szakaszon enyhén billegős a Meriva futóműve, sportosabb stílusú kigyorsításoknál érződik némi hajtási befolyás, de persze egy családi egyterű nem pont erre való. Nagyon jó kis családi autó. Kényelmes, csendes és nem zörög, egyszerűen csak megy. 110 az utazója. Valamiért ebben az autóban a kuplung keményebb volt az átlagosnál, de nem csúszik, nem érezni, hogy túl magasan fogna, és ki is emel rendesen. A hatsebességes váltó szépen, könnyedén kapcsol, noha kissé hosszú utakon jár. Városi 50 km/h-s tempónál inkább a négyes fokozatot kedveli. Az A oszlopot meg lehet szokni, de kanyarodásnál észnél kell lenni.

Biztonság és megbízhatóság

Az EuroNCAP tesztje szerint a Meriva B igen biztonságosnak számít, megkapta mind az öt csillagot. Frontális ütközésnél a sofőr mellkasa és lábszárai, valamint az utas mellkasa van enyhe sérülésveszélynek kitéve. A gyerekek is biztonságban vannak a Merivában, amennyiben megfelelő gyermekbiztonsági rendszert is alkalmazunk. Mind a 18 hónapos, mind a hároméves gyermek fejét óvja az autó, csak a mellkasnál van enyhe sérülésveszély. Gyalogosvédelemre 55%-ot kapott az Opel egyterűje.

Általánosságban nagyon megbízható autó. A gyújtáskapcsoló fáradt el benne, de garanciában szó nélkül cserélték. A H7-es izzókat előszeretettel fogyasztja. Az 1,4-es turbómotor ebben az időszakban a Volkswagen-féle TSI-kkel ellentétben nem közvetlen-, hanem szívócső-befecskendezéses, így a kokszosodás sem annyira sújtja. Mégis feltűnnek rémtörténetek, sok német és holland fórumon olvasni, de magyar tulajdonosoktól is hallani motor- és váltóhibákról. A motort könnyedén kinyírhatja a sérült csöveken - vagy a vízpumpánál - elfolyó hűtőfolyadék miatti túlmelegedés. Vannak, akik pár tízezer kilométer után teljesítménycsökkenést észleltek, a diagnosztika kompresszióvesztést mutatott, elő-előfordul a gyűrűtörés. Érzékeny a motorolaj minőségére is, figyelni kell a megfelelő GM-jóváhagyást.

A motoron kívül még néhány jellemző hibát meg kell említeni. Visszahívás volt például a 2014. június 10. és július 3. közt gyártott autóknál, mert az utasoldali légzsák felfúvódáskor forró gázt bocsáthatott ki. 2015-ben gyártott példányokat a hátsó biztonsági övek csatjának váratlan kinyílása miatt rendeltek vissza.

Piaci pozíció és árak

Tágas utastere és igényes kialakítása láttán megértjük, hogy az Opel nem a kis egyterűk akciós hárommilliójához igazítja a Meriva árait, hanem inkább a kompakt autók négymilliójához. Bár a második generációs Meriva nem nevezhető ritkaságnak, Népítélet kevés született róla. Ezek alapján 7,2-es az átlaga, ami jónak számít. Második generációs Opel Merivából jelenleg mintegy százötvenet kínálnak eladásra Magyarországon, nagyjából másfél millió forinttól. Fészliftesből csupán huszonötöt hoz a kereső, 2,2 millió forintról indulva. A hatéves, százezret futott tesztautó 2,7 millió forintba kerül friss vizsgával, összes gyári kulcsával.

Hasonló korú egyterűt keresve két és féltől hárommillióig találunk még Renault Scénicet, Citroën C4 Picassót, Toyota Versót, Kia Carenst, Opel Zafirát, Ford C-Maxot vagy éppen Volkswagen Tourant és Seat Alhambrát is. Tehát igényektől függően akár nagyobb is beleférhet, de sokaknak bőven elég a városban is jól használható méretű Meriva. A hobbiterepjárók kiszorítják az egyterűeket. Pedig ha formájuk soha nem is volt a legdögösebb, sok ötletes, praktikus megoldással segítettek be a családszállításba. Az autógyártók nem hülyék. Olyan modelleket gyártanak, amilyenre igény van, márpedig most crossoverre és SUV-ra van. Ez a trend persze korántsem minden szempontból örvendetes, a felfújt behemótok böszme nagy homlokfelületükkel és súlyos testükkel nemigen szolgálják a bolygó védelmét. Ráadásul kiszorítanak más, esetleg észszerűbb és praktikusabb variánsokat.

Így vérzett el nemrég az Opel Meriva is, amelyet a németek kínálatában az immár PSA-alapokon nyugvó, és majdnem minden ízében hitványabb Crossland X váltott. Az a crossover, amelynek talán a legnagyobb öntökönlövése, hogy egy ideig párhuzamosan futott a méretben nagyon hasonló Mokka X-szel. Túl könnyű volt ugyanis összehasonlítani a kettőt, gyorsan kidomborodott a különbség a Mokka javára. De most vissza a Merivához. A kazincbarcikai Szabó Suzukitól egy második generációs, 2014-es gyártású, vagyis fészliftes példányt kértünk el.

tags: #opel #meriva #1 #4es #fogyasztasa