A pesti belváros tisztiorvosának köszönhetjük a magyarországi mentős ellátás megszervezését. De ki volt pontosan a fáradhatatlan szorgalmú Kresz Géza, akiről a XIII. kerületben utcát neveztek el? Nevét még véletlenül sem a KRESZ-szabályokról, hanem a városrész (mely akkor még az V. kerülethez tartozott) meghatározó alakjáról kapta.
A főváros XIII. kerületében, Újlipótvárosban található Kresz Géza utca a Váci úttal párhuzamosan halad a Lehel tértől a Szent István körútig.
Kresz Géza élete és pályafutása
Dr. Kresz Géza 1846. augusztus 30-án látta meg a napvilágot Pesten. Édesapja, Karl Kress német születésű, a katonáskodás elől Magyarországra menekült jeles sebészorvos volt, édesanyja, Schwingenschlögel Katalin egy pesti könyvkereskedő lánya.
Karl Kress, az édesapja nem szeretett volna katonának állni, ezért futott idáig, ahol sok gyereket nemzett, közöttük Gézát, aki, mint számos más zsidógyerek a 19. században és később is majd, a piaristáknál tanult. Géza az apa nyomdokaiba lépve a pesti orvosi egyetemen szerzett diplomát, és kerületi orvosként, majd tisztiorvosként szolgált a Belvárosban.
Kollégái fáradhatatlan, hatalmas munkabírású emberként ismerték, aki folyamatosan azon dolgozott, hogyan tehetné jobbá a környéken élők sorsát. Végtelenül ötletgazdag, minden újdonság iránt érdeklődő, minden társadalmi baj mérséklésére törő felnőtt vált belőle, a városi szegénységgel megjelenő egészségügyi kockázatok különösen érdekelték.
A magyar mentőügy megteremtője
Kresz Géza egyik legkiemelkedőbb érdeme a szervezett mentőellátás létrehozása Magyarországon. Egy londoni konferencián megismerkedett a johanniták elsősegélynyújtóinak munkájával, ennek ihletésére kezdte el szervezni a magyarországi mentős ellátást.
Dr. Kresz Géza kezdeményezésére és vezetésével alakult meg 1887-ben a Budapesti Önkéntes Mentőegylet (BÖME), melynek fontos szerepe volt az öt évvel későbbi kolerajárvány felszámolásában. Az egylet kezdetben egy orvosból, egy őrsvezetőből és hét mentősből állt, akik mindnyájan anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezték munkájukat, és kezdetben, amíg nem kaptak a bécsi kollégáktól egy korszerű, zárt szekrényes lovas kocsit, hordszékkel vagy hordággyal vonultak ki az esetekhez.
Minden fejlődés, egy metropolisz születése pedig főleg a kockázatok megsokszorozódásával jár, számára magától értetődőnek tűnt a felismerés, hogy Budapest nem lehet meg mentőkapacitás nélkül. Önkéntes alapon, egyesületként keltette életre a mentőzést, eleinte magánadományokból is tartotta fönn, de hamar be kellett látnia a fővárosnak, hogy a kezébe kell vennie a dolgot és Kresz Géza újító szervezete sebesen intézményesült.
Budapest leghűvösebb pontjait kerestük a hőségben – vajon hol lehet igazán fellélegezni?
Szintén Kresznek köszönhetően, tehetős emberek adományaiból és a főváros hozzájárulásából épült meg a Markó utcai mentőpalota, Európa legelső mentőállomásnak szánt épülete, mely ma is a mentők központjának ad otthont.
Sokoldalú tevékenysége és egyéb érdemei
Tisztiorvosi és szervezői tevékenysége mellett Kresz számos orvosi és egészségügyi szakkönyvet is írt, széles látókörű emberként a humán és a természettudományok sok válfajában mozgott otthonosan. A millenniumi ünnepségek alkalmából röntgenfelvételt készített Ferenc József császár kezéről.
Ő hozta létre a Budapesti Korcsolyázó Egyletet, mely az idehaza akkor még jobbára ismeretlen téli sportot kívánta népszerűsíteni. A korcsolyázás meghonosításáért is sokat tett, a Ligetben a műjégpálya is az ő ötlete volt.
Megszervezte Budapest tejellátását is. Azért, hogy mindenki, a nehezen boldoguló szülők gyerekei is éltető tejhez jussanak rendszeresen az ekkoriban megtáltosodó, előbb megszülető, majd szédületes fejlődésnek induló fővárosban, megszervezte Budapest tejellátását, a bizalmatlanságot legyűrve, konokul jószándékú megszállottként létrehozta az önkéntes budapesti mentőszolgálatot.
Aktív szabadkőműves volt, páholytársai gyakran segítettek neki a mentőügyben folytatott munkája során. Feleségétől, Franz Elzától - egy müncheni kereskedő lányától - hat gyermeke született, köztük ifj. Kresz Géza hegedűművész és Kresz Károly közgazdász.
Elismerések és örökség
Munkásságának elismeréseként 1885-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1897-ben a mentőegyesület szervezésében végzett fáradhatatlan munkája jutalmaként királyi tanácsosi címet, három évvel később nemesi rangot kapott.
Kresz Gézáról egyébként nemcsak utcát, hanem InterCity-vonatot és kisbolygót is elneveztek. Édesapja jött, ő látott, küzdött és győzött, meg nem értett, önálló, felelős polgára volt Budapestnek és sok hálában nem volt része. A magyar modernitás mintaszerű karrierje az övé. Korán ment el az Eljövendő Világba, a köszöneteket jórészt már nem tudta kivárni. Nagyszabású, áldozatos, kisiklott, mégis eredményes életútja büszkévé tehet bennünket. Egy kivételes, közösségéért, városáért minden áldozatra kész, folyvást figyelő és gondolkodó, magát mindenkiért okkal felelősnek érző, magányos magyar volt abban az 55 évben, amelyet Isten akaratából itt tölthetett.
Ötvennégy éves korában, 1901. április 10-én hunyt el Budapesten. Sírja a Fiumei úti temetőben található. Méltó volt arra, amit meg is szerzett végül, ha nem is ő maga, de a neve, hogy a pesti folklór részévé vált, a róla elnevezett újlipótvárosi utca. Nyugodjon békében Budapest nagy segítője.
Kresz Géza életének főbb állomásai és elismerései
| Év / Időpont | Esemény / Elismerés |
|---|---|
| 1846. augusztus 30. | Születés Pesten |
| 1885 | Ferenc József-rend lovagkeresztje |
| 1887 | Budapesti Önkéntes Mentőegylet (BÖME) megalapítása |
| 1892 | A BÖME fontos szerepe a kolerajárvány felszámolásában |
| 1897 | Királyi tanácsosi cím |
| 1900 | Nemesi rang |
| 1901. április 10. | Halál Budapesten |
| Későbbi elnevezések | Kresz Géza utca, InterCity vonat, kisbolygó |