A Peugeot 206 a francia gyártó mindmáig legsikeresebb modellje. Hatalmas siker lett világszerte: majdnem 7 millió darab készült belőle és három évig megközelíthetetlenül vezette az európai eladási listákat. A 206-os a Peugeot egyik hibájának eredményeképp született. Eredetileg ugyanis a francia gyártó nem akarta pótolni a szuper-sikeres 205-ös sorozatot, mivel úgy vélték: a kisebb 106-os és a nagyobb 306-os között nincs érdemben rés a piacon. Néhány hónap alatt kiderült: éppen ez a szegmens indult elképesztő ütemű növekedésnek az ezredforduló közeledtével. Így aztán a PSA-konszernnek is piacra kellett gurítania valamit a VW Polo és a Ford Fiesta méretosztályában. Bár a típust állítólag kapkodva tervezték, ez egyáltalán nem látszott meg rajta.
1998-ban mutatkozott be a Peugeot 206, nagyon kedves és ami még fontosabb, szép autót mutatott be nekünk a francia gyártó. Hatalmas előnye, hogy teljesen uniszex darab: férfi és nő egyaránt jól mutatott a 206-osban, nem annyira dedikáltan csajos, mint például a korabeli Corsa. A kicsit szigorú tekintetű mini kasznija szinte mindenhol íves, egyenest nagyon nehezen találunk rajta. 1998-ban valószínűleg nem gondolták, hogy ennyire időtálló formát sikerül alkotniuk, a 206 ugyanis még 18 éves formával is frissnek hat.
Karosszéria-változatok és fejlesztések
A 206-ost három- és ötajtós karosszéria-változatban az 1998-as kezdetektől forgalmazták, ezek méretükben nem, csupán oldalajtóik számában különböznek. Hosszukkal és csomagtartójukkal teljesen átlagosnak számítanak a kiskategória többi képviselője között, egyedül a rövid tengelytávból fakadó szűkös hátsó üléssor marad el a riválisoktól. A ferdehátú modellekhez 2001-ben csatlakozott az SW utónevű kombi, amely inkább divatos, mint praktikus. Erre utal az, hogy hátsó kilincseit az Alfa Romeo 156-oshoz hasonlóan az oldalablakokba rejtették, és az is, hogy csomagtartója alaphelyzetben mindösszesen 70 literrel nagyobb az alapmodellnél, lehajtott hátsó ülésekkel pedig semennyivel nem haladja meg azt. Ugyancsak 2001-ben jelent meg a kupé-kabrió CC, mely akkoriban nagyon nagy szám volt, hogy egy kisautó fém keménytetőt hajtogat magába. Érdekesség, hogy 2009-től 2012-ig árulták a 206+ nevű átmeneti modellt, aminek az orra úgy néz ki, mint a 207-esé, a hátulja viszont olyan, mint egy felújított 206 és a beltéren is javítottak. 2003-ban jött el a facelift ideje, ami annyira látványos lett, hogy semennyire.
Motorkínálat: A kezdetektől a HDi-ig
Bemutatásakor négyféle motorral vehettük meg az autót: 1,1-es, 1,4-es és 1,6-os benzinessel, valamint 1,9-es dízellel. Ezek a motorok aránylag jól mozgatták a kis bódét, de nem voltak a kategória ászai. A benzinesek és a dízel sem voltak különösen érdekesek, valahogy több dinamizmust várnánk el egy ránézésre virgonc, városi autótól. Ezek mellett talán az egyetlen valódi kivétel az egy évvel később megjelenő GTi verzió és az abba passzírozott 2 literes motor: 140 lóerő ilyen méretű kaszniban már garantálja a vigyorgást. Később, kicsivel a facelift előtt, az 1,9 literes szívódízelt váltotta a 2 literes HDi, ami szintén elég kellemesen mozgatta a kasznit, bár ez a modell Magyarországon nem volt olyan elterjedt.
A 206-os többféle benzines és dízelmotorral készült 60-tól egészen 177 lóerősig. Az alapmodellt 1,1 literes 60 lóerős benzinessel szerelték, amelyet hazánkban főleg kedvező vételára miatt választottak sokan, mivel 150 ezer forinttal olcsóbb volt az 1,4-esnél, és az olcsóbb felszereltségi szintek is csak ehhez jártak, így mindmáig ebből van a legtöbb a piacon. Az 1,4-esből kétféle kivitel is kapható: a nyolcszelepes 75 lóerőt teljesít, de érdemesebb a 90 lóerős 16 szelepeset keresni, hiszen a modernebb erőforrás nagyobb teljesítményével és kedvezőbb fogyasztási értékével a kínálat legjobb benzinesének számít. Újabb lépcső az 1,6-os 110 lóerős, míg a kínálat csúcsa a kétliteres benzines - ami persze nálunk igen ritka.
HDi dízelmotorok a 206-osban
Dízelből készült 1,4, vagy 1,6 literes is, ezek mindegyike 16 szelepes, modern közös nyomócsöves (common-rail) felépítésű. A kisebbik 70 lóerős igazi éhezőművész, míg a 2005-ben bevezetett 1,6-os változat 110 lóerőt ad le. Ami ennél fontosabb, hogy -többek között- a facelift után megjelent a tesztautóban is szereplő új, kis dízel, az egynégy hádéí. Ez az 1,4-es dízel mindig is tetszett, nem véletlen, hogy Becsületesnepperünk jó szívvel ajánlja sokszor, hiszen egy igazán jó konstrukció. Elődjéhez képest finomodott a járáskultúra: halkan és puhán kerepel.
RÁGERJEDTEM A 16 ÉVES "KISOROSZLÁNRA" | Mindent túlél, de mit tud ennyi idősen??? | Peugeot 206
Az 1.6 HDi motor - Erős, de kompromisszumokkal
A motorról csak szuperlatívuszokban beszélhetünk, így az eddig még az igen felé hajlókat csak erősítheti hitükben az autó próbája, a „menés”. Sok ennél nagyobb autóban - Peugeot, Citroen, Mazda és Ford - dolgozik ez a 16 szelepes, 1560 cm3-es, 110 lóerős és 240 Nm-es motor, s képzelhetik, ha a 407-es kombiban megfelel, a két számmal kisebb kasztniban egyenesen kitűnő. Az csak erkölcsi siker, hogy a 206-os az első olyan kisautó, amelybe részecskeszűrős turbódízelt szerelnek, az viszont már sokkal kézzelfoghatóbb, amikor nemcsak felvesszük, hanem egyenesen mi diktáljuk a városi forgalom ritmusát. Bizony azon szavazók közül is jó néhányat megtart sportossággal a 206 1.6 HDi, akik korábban esetleg „letündi-bündizték”!
Azonban ez a motor a 206-oshoz csak a legbőségesebb, ezért legdrágább felszereltséggel párban kapható. Az árcédulán 3 890 000 Ft díszeleg, ami bizony nem kevés, hiszen - kiváló motor ide, még mindig divatos forma oda - mégiscsak egy kisautóról van szó. Ráadásul akik a dízelmotorhoz elsődlegesen kapcsolható spórolás miatt böngészik az árlistákat, azok 400 ezerrel olcsóbban megkapják ugyanezt az autót 1.4 HDi-vel.
Menet közben aztán még egy negatívummal szembesülünk: a váltó sajnos kritikán aluli, az áttételeket mintha találomra rakták volna bele, ráadásul a karja is akadozva jár a kulisszában. Azért különösen szembetűnő mindez, mert sűrűn kell kapcsolgatni, ha nem akarjuk hallgatni a motor hörgését. Jó sebességváltót is csatasorba állíthatna a francia cég, s akkor lesz igazán érdemes 206-ost venni!
Az 1.4 HDi a gyakorlatban: A tesztautó élménye
A tesztautó egy 2004-es, ötajtós darab, 223 ezer kilométerrel. Az autó legtöbb része az átlagnál jóval szebb és jobb, ugyanakkor sok helyen vannak rajta egészen idióta esztétikai bajok. Szép a fényezése, nem rohad sehol, jól állnak az elemei, viszont dugig van igazán hülye esztétikai hibákkal. Például mindkét oldalán hullámos kulcskarcok vannak mélyen beleágyazódva az oldalába. A gumik vadiúj Falkenek, viszont a dísztárcsákat levelesre darálta az előző tulajdonos. A lámpák gyönyörűre polírozottak, a géptető elején viszont csúnya horpadásokat láthatunk, valószínűleg valaki szerette kicsit delejesebben csukogatni a géptetőt. Én személy szerint szívesebben használok olyan autót, amin csak kozmetikai hibák vannak, mint olyat, ami távolról jól néz ki, de műszakilag problémás.
Belső tér és kényelem
Az első kellemes meglepetés akkor ér, amikor beülünk. A külső dimenziók alapján egy szűkös belteret vártam, ami tulajdonképpen meglepően nagy. Nem úgy nagy, mint egy tényleg nagy autó, hanem úgy, ahogy a Twingo vagy a Jazz: kívülről jóval kisebbnek érezzük. Elöl két megtermettebb ember is kellemesen elfér egymás mellett, romantikus kontakt nélkül. Az első ülések ennél franciásabbak nem is lehetnének: pufi, kellemes tömésű, jó tartású fotelek. Hatalmas piros pont értük, nagyon szerethetők, szinte bármennyit szívesen levezethetünk megnyugtató ölelésükben. Ugyanakkor azt érdemes hozzátenni, hogy a kormány elhelyezése nem a legjobb: akárhogyan állítjuk az ülést, mindig kicsit távol esik tőlünk. Hátul érdekesebb a helyzet, ott nem túl nagyvonalú a helykínálat, de azért megjárja, két közepesen alacsony felnőtt akár még kényelmesen is utazhat itt. A csomagtartó 245 literes, ami valljuk be, nem túl acélos, de kisebb utakon a célnak abszolút megfelel.
A belső nem kifejezetten szép, és nem is kifejezetten ötletes. Igazából korrekt, de nincs benne semmi megkapó, itt egy kicsit lehettek volna merészebbek a franciák. Legalább következetesek voltak a tervezők: látható, hogy stílusban a külcsínhez szerették volna igazítani, minden annyira gömbölyded és íves amennyire csak lehet. Ezt a példányt feldobják a kék színű, kárpitozott betétek: farmerszerű anyagból készültek, még a kesztyűtartóra is jutott belőlük, így nem tűnik olyan egysíkúnak a színvilág és az anyaghasználat. Ugyanakkor a kárpit extrémen vonzza és magában is tartja a koszt, nem egyszerű tisztán tartani. A beltér kellemesen egyben van, minden tekintetben: nem nyiszognak és nem is szeretnének leesni az alkatrészek. Az ülések őrzik nagyjából azt a formát, amilyenre megálmodták őket, ugyanakkor a szürke kárpit már nem néz ki olyan jól ennyi idősen. Kopásokat is csak elvétve találunk: úgy tűnik, a műanyagoknak csak a külleme és fogása rossz, a minősége nem. A kormány a nagy kivétel, ami előtt tanácstalanul állok. Mintha reszelővel gyilkolták volna évekig, kegyetlenül elkopott. A központi kijelző mai szemmel szörnyen vicces: egysoros, digites. Valószínűleg a saját korában sem számított korszerűnek, ma viszont kifejezetten retró. Mára szegény meg is adta magát, igaz csak félig: a bal oldalát alig látni, a jobb oldala hibátlanul üzemel. Minden infót ezen közöl az autó: ajtónyitás, rádióállomások, átlagfogyasztás és hasonló, digitekkel kifejezhető adatok. A hifi nagyon alap, de arra, hogy valami szóljon, igazából elmegy. Vagyis elmenne, de az antenna feladta, ezért a legtöbb rádió sisteregve szól, ha szól egyáltalán. Semmi gond, gondolhatnánk, akkor hallgassunk cédét, mert van.
Vezetési élmény az 1.4 HDi-vel
Ha elfordítjuk a kulcsot, behörren az apró dízel, amit kár lenne ekézni, mert remek darab. Az 1,4 literes HDi motor járáskultúrája egészen finom: kellemes hanggal kerreg, egyáltalán nem bántó se mellette állva, se benne ülve. Leírva harmatosan hangzik a 68 lóerő és 150 newtonméter, de igazából normálisan lehet haladni a dízel 206-ossal: nagyon nyugodt, kellemes karakterű motor a legkisebb HDi, ugyanakkor lép, ha kell. Városban pont eléggé dinamikusan lehet vele közlekedni, de autópályán sincs megszeppenve, a 130-as utazótempó még kellemes. A váltóáttételezés príma, nagyon jó ütemben jönnek a fokozatok, városban és autópályán is.
Futómű és menetdinamika
A régi kis Peugeot-k nagy aduásza volt az ügyes futómű. Itt tesztalanyunknak már csak részeredményei vannak: lassabb tempónál nagyon idegesen viselkedik az úthibákon, azonban nagyobb tempónál, elnyújtottabb kanyarokban kifejezetten feszes és stabil. A kombi bevezetésével a többi modellváltozat alá is a továbbfejlesztett, kissé feszesebb, ám még mindig kellően kényelmes futómű került, így az első szériákra jellemző gyenge úttartás az ezredforduló után készült modellek esetében már nem róható fel hibaként. A futómű elöl MacPherson, hátul pedig független hosszlengőkaros, torziós rugós. Érdemes az ESP-vel felszerelt változatot keresni, ami vész esetén a kerekek egyenkénti fékezésével tartja irányban az autót.
Fenntartási költségek és jellemző hibák
A fenntartási költségek elég alacsonyak, itt egyértelműen a fogyasztás az, ami a legtöbbet nyom a latban. Városban normális használat mellett könnyedén eljárhatunk 5 literrel száz kilométeren. Nagyon dinamikus vezetéssel is nehéz 6 liter fölé tornászni ezt az értéket. A konstrukciót nagyon jól eltalálták, nagyon megbízható a picike dízel. Kevés várhatóan elromló alkatrésze van, általában inkább kopó-fogyó alkatrészeket kér.
Gyakori problémák és költségeik
Előfordulnak megbízhatatlansági problémák a 206-ossal, főleg a korábbi évjáratokkal. Problémásak lehetnek a zörgő ülések és műszerfal, a vibrációt okozó fékek és a pontatlanul járó váltó, ám ezt a modellciklus vége felé közeledve folyamatosan javították. Az elektronikai zűrzavarok azonban mindmáig jellemzik az egyébként meglehetősen megbízható típust.
Ami jellemzően elromlik, vagyis inkább elhasználódik az 1.4 HDi-nél, az a gázolajszenzor. Ezt csak a Bosch gyártja, és nagyságrendileg 80 ezer forintba kerül, amihez jön még a beszerelés nagyjából ötezres ára. Szerencsére ezt ritkán, nagyjából 100 ezer kilométerenként kell cserélni, akkor viszont elkerülhetetlen, mert nem, vagy nagyon rapszodikusan megy a hibás darabbal az autó. Ezen felül a nagynyomású szivattyún van egy apró szűrő, ami eltömődik a rossz minőségű gázolajtól vagy a szűrőcsere hanyagolásától, ilyenkor az autó letilt. A tesztelt darabnál a generátort is fel kellett újíttatni a belepörgetett 120 ezer kilométer során, az viszont a szívás csúcsa volt: Németországban, az autópályán adta fel, minden előjel nélkül. A trélerezés, a felújított cseredarab, a szervizköltség és a szállás költsége 300 ezer forintra rúgott.
A hosszlengőkarok csapágyaival szokott gond lenni: a tűgörgők előbb-utóbb beállnak, ez egy tipikus hiba és elképesztő mennyiségű francia autót érint. Az előrehaladott csapágykopás eredményeképp a bal hátsó kerék olyan szögben áll, amit driftautók is megirigyelnének, azzal a sajnálatos különbséggel, hogy itt ez nem üzemi. A csapágyak vagy a komplett híd cseréje esedékes lesz nemsokára.
| Hiba/Alkatrész | Jellemző költség (Ft) | Gyakoriság | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Gázolajszenzor (1.4 HDi) | ~80 000 + 5 000 (beszerelés) | ~100 000 km-enként | Bosch gyártja, cseréje elkerülhetetlen |
| Generátor felújítás | ~300 000 (trélerezéssel, szállással) | Ritka, de előjel nélkül adja fel | Példánkban 120 000 km alatt egyszer |
| Hosszlengőkar csapágyak | Jelentős (csapágy/híd csere) | Tipikus hiba, elkerülhetetlen | Hátsó kerék dőlésszöge jelzi az elhasználódást |
| Rozsdásodás (küszöb, ívek) | Jelentős | Évjárattól függ, odafigyelést igényel | Mint minden ilyen korú autónál |
| Bontott ajtó/lámpa | ~10 000 | - | Könnyen cserélhető elemek, emberi áron |
| Bontott lökhárító | ~15 000 | - | - |
Mint minden ilyen korú autónál, a rozsdára komolyan oda kell figyelni, hiszen az autó értékéhez képest igen vaskos összegeket hagyhatunk a lakatosnál mondjuk egy szétfoszlott küszöb vagy hátsó ív okán. A könnyen cserélhető elemek miatt viszont nem érdemes aggódni, kasznielemekből bőven akad bontott, emberi áron: például ajtókat és lámpákat 10 ezer forint körül, lökhárítókat 15 ezer forintért találhatunk. A kopó alkatrészek árai nem vészesek, ugyanakkor némely tétel, ami a mai alkatrészárakhoz képest bagatellnek tűnik, az autó mostani értékéhez viszonyítva elég borsos.
Összegzés és vélemények
A 206-os a népítéletben nem szerepel valami jól, még a 6,5-es átlagot sem éri el. A vélemények megoszlanak róla, sok nagyon pozitív és szintén sok kifejezetten negatív értékelése van az autónak, ami a kisebbik dízelre különösen igaz. Általában kisebb, idegesítő hibák miatt kaptak rossz értékeléseket az autók, a motorokra kevés panasz érkezett. Én nagyon jó városi autónak tartom az 1,4-es literes HDi 206-ost: kényelmes, nem vészesen lassú és gázolajpárán él. Persze a generátoros szívást leszámítva, mert az aljas húzás volt.