A Magyar Királyi Dohányjövedék története és szerepe Magyarországon

A dohány története Magyarországon szorosan összefonódik a gazdasági és társadalmi változásokkal, melynek központi szereplője hosszú ideig a Magyar Királyi Dohányjövedék volt. A növény, melyet ma dohánynak nevezünk, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó füvek és cserjék nemzetsége, mely Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Délnyugat-Afrikában és a Csendes-óceán déli vidékein őshonos. A Kárpát-medencében először a XVI. században kezdődött a dohány termesztése. II. József Habsburg császár támogatta az akkori Magyarország területén a dohánytermelést, sőt, a bánsági községek számára eredeti amerikai dohánymagokat hozatott.

A Dohány Monopólium kialakulása

1851-ig hazánkban a dohánytermelés szabad volt, feltételhez vagy engedélyhez nem kötötték. Dohánytermeléssel elsősorban kisbirtokosok foglalkoztak. Ezzel szemben a Lajtán túli területeken már korábban korlátozták a dohány kereskedelmét. 1658-ban I. Lipót métermázsánként 40 krajcár importvám fizetését rendelte el, majd 1662-ben Ferdinánd Károly főherceg engedélyt kapott a behozatal, a termesztés és az árusítás jogának bérletbe adására. Bár 1668-ban egy tűzvész után teljes tilalmat vezettek be, két évvel később pénzügyi megfontolásból monopóliumot vezettek be a dohányeladásra. Ez a helyzet azonban eltért Magyarországon, ahol a dohánytermesztés és -kereskedés nem állt monopólium alatt, és bevezetése csak az országgyűlés jóváhagyásával lett volna lehetséges.

Az örökös tartományok gyárai és fogyasztói, valamint a Magyar Korona Országai közötti munkamegosztás Bécs számára ideális volt. A nyersanyagbeszerző területek a monopólium fennhatóságán kívül helyezkedtek el, Magyarországon a termesztést nem akadályozták az egyedárusággal járó korlátozások. A dohányregálé felvásárlásának megkönnyítésére az udvar eszközként használta a kettős vámrendszer nyújtotta exportkorlátozási lehetőségeket. Magas vámtételek szabásával szinte lehetetlenné tette a dohány külföldi eladását. Ennek ellenére, 1851. március 1-től - császári parancsra - bevezették a dohány egyedáruságot a magyar korona országaiban, mely a Magyar-, Horvát-, Tótországban, Erdélyben, a Szerbvajdaságban, a temesi Bánságban, a katonai határőrség területén, és a Tengermelléken is érvénybe lépett. Ezzel megszűnt az országban a szabad dohánytermelés, és a dohány termesztését, feldolgozását és eladását, illetve saját használatra történő birtoklását kincstári engedélyhez kötötték. Még a sikeres Gschwindt-féle gyár is ellehetetlenült a monopólium bevezetésével, tulajdonosa kénytelen volt új üzletbe kezdeni. A régi Fuchs-gyár, mint Erzsébetvárosi M. Kir. Dohánygyár, a kincstári átvétel után folytatta a termelést.

A Magyar Királyi Dohányjövedék megalakulása és szervezete

1867-ben, a Kiegyezést követően, a magyar minisztériumok visszaállításával együtt a dohányegyedáruság különvált az osztráktól és létrejött a Magyar Királyi Dohányjövedék. Innentől kezdve dohányt csak azok termelhettek, akik a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint szerződést kötöttek erre. 1882. április 1-től a Pénzügyminisztérium helyett már a Magyar Királyi Dohányjövedéki Központi Igazgatóság látta el az irányítási feladatokat. Eleinte a Várban, a Pénzügyminisztérium épületében működött, majd 1894-től az I. kerület, Iskola utca 13., 1897-től az V. kerület, Kálmán utca 20. alatt, végül 1904-től a fenti, Iskola utcai épület lett a végleges székhelye.

A Dohányjövedék vezetői jól felismerték a dohányban rejlő hatalmas és stabil bevételi lehetőségeket. Ezt nem gyors kizsákmányolással, hanem a vevők magas szintű kiszolgálásával, a felmerülő új igények figyelembevételével és megvalósításával érték el. A dohánytermelés mennyiségi és minőségi növelését kívánták elérni, ehhez számtalan új rendelkezést kellett hozni. A beváltó hivataloknál kőből épített, kellő világítású és ventillációval ellátott raktárakat építettek. Termelésre csak az arra legmegfelelőbb talajú területeket használhatták, az alkalmatlanokat folyamatosan kizárták. A jó minőségű dohányt magasabb áron vásárolták fel, míg a silányabb anyagok árát leszállították, és bevezetésre került a „kihányás” (selejt) kategória is. Rövid időn belül egyre nagyobb eredményeket értek el ezekkel az intézkedésekkel.

Dohánygyárak virágkora

A kereslet folyamatos, rohamos növekedése miatt szükségessé vált a termesztés fokozása, valamint újabb és újabb dohánygyárak felállítása. Ezeket az országban szinte példa nélküli gyorsasággal és precizitással építették fel. A folyamatosan növekvő igények kielégítésére egymás után létesítették a hatalmas állami dohánygyárakat, melyek száma Trianon előtt elérte a tizennyolcat, ezzel Magyarország európai dohány nagyhatalom lett. 1915-ben már 22 dohánygyár működött Nagy-Magyarország területén.

Az alábbi táblázat bemutatja a Magyarország területén működő dohánygyárakat 1915-ben:

Az Óbudai Dohánygyár például a Budapest III. kerületének központjában, a Flórián tér sarkán 1892-ben épült, feltehetően Zobel Lajos tervei alapján. A gyár népszerű terméke a Memphis cigaretta volt. Átlagban 500 ember vett részt a termelés folyamataiban, és 54 millió szál cigarettát készítettek havonta. Az erzsébetvárosi gyárban a XIX. század második felében 300-400 ember dolgozott, akik évente 25-30 millió különböző szivart állítottak elő. A debreceni gyárban 1887-ben indult meg a termelés, nagy részét ekkor a kézi gyártású szivar és szivarka (cigaretta), pipadohány és a Thanaton elnevezésű dohánykivonat képezte. Mivel a költséges kézi gyártású szivar iránt nem mutatkozott nagy kereslet, 1889-től a cigaretta és a pipadohánygyártás került túlsúlyba. A gyár nagyarányú termelése eredményeként 1889-től a zágrábi gyárban megszűnt a közönséges pipadohány gyártása. 1914-ig főleg Király, Hölgy, Magyar, Virginia cigarettát, Hunnia és Pannónia szivart gyártottak. Az utóbbit a katonaság és egyéb fegyveres testületek részére gyártották, belső használatban csak "Limitó"-nak nevezték.

Termékfejlesztés és marketing

A cigaretta gyári előállítása 1865-ben kezdődött meg hazánkban, a fiumei gyár termelésének beindításával. Ekkor jelent meg a Közönséges kettős szivarka, melynek ára 2 krajcár volt. Egy év múlva már 8 fajta szivarka közül válogathattak a dohányosok. Az első évben mindössze 600.000 darab fogyott, de egy év alatt ez a szám 13 millióra ugrott. Eleinte csak közönséges fajták készültek, de 1871-től a különlegességi gyártmányok is megjelentek. A gyorsuló élet időbeosztásának jobban megfelelt egy-egy pár percig tartó cigaretta, mint a minimum 40 percig tartó szivarozás, vagy pipázás. Az eleinte fintorgó vásárlóközönség szép lassan átszokott az eleinte még „papírszivarkának” nevezett új termékre. 1882-ben már 19 millió, egy év múlva 38 millió cigarettát gyártottak az országban.

Az igények a trafikosok útján jutottak el a vezetőséghez. Ha a vevő panaszkodott a laza csomagolásra, ezt azonnal jelezték a Jövedéknek, mely azonnal intézkedett. Ha igény mutatkozott szopókás cigarettára, hosszabbra, rövidebbre, vékonyabbra, nagyobb kiszerelésű csomagra, ezeket a kívánalmakat idővel megvalósították, így a vevők szinte kivétel nélkül elégedettek lehettek. Ha a fogyasztók megunták a csomagolás grafikáját, a Jövedék újat terveztetett. Az évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár a Dohányjövedék életében is fontos pont volt. Ízléses Dohánypavilonban ismerkedhettek meg a fogyasztók a dohánytermékek gyártási módjával, a szemük előtt sodorták a szorgos kezek a szivarokat és töltötték a cigarettákat, és először itt mutatták be a nagyközönségnek az újonnan bevezetendő márkákat is. Sőt kifejezetten erre az alkalomra is készültek szívni valók, amiket csak a vásár területén, annak ideje alatt lehetett kapni. Szintén a vevők óhajának tettek eleget, amikor a karácsonyi készülődés idején jelentettek meg új dohány-féleségeket, vagy alkalmi, karácsonyi csomagolással látták el a korábbi márkákat. További ötletességgel ajándékdobozokat is terveztetett a Dohányjövedék.

Nikotex és filteres cigaretta

Az 1920-as évek végén megjelentek a dohányzás káros hatásaira felhívó tanulmányok. A Jövedék erre reagálva 1930. április 1-jével megalakította a budapesti székhelyű Nikotex Rt.-t 200.000 Pengő alaptőkével. Ennek lett feladata a dohányban lévő nikotin csökkentésére irányuló kutatások lebonyolítása és kevésbé egészségtelen termékek kifejlesztése. Sorra meg is jelentek az új gyártmányok, először csak a legkedveltebb márkák Nikotex-változatai, amik ugyan csak pár fillérrel, de természetesen drágábbak voltak a hagyományosnál. A kor legnagyobb grafikusművészeit (Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Pálla Jenő…) kérték fel reklámplakátok tervezésére. Az egész országot elárasztották a Nikotex-reklámok, melyek számolócédulákon is megjelentek miniatűr reklámként.

A Jövedék egyik legnagyobb eredménye a nikotincsökkentés ügyében a füstszűrős cigaretta kifejlesztése. Nem is gondolnánk, hogy hazánk egyáltalán nem maradt le e téren, sőt! Pont egy magyar származású feltalálónak, Boris Aivaz-nak köszönhető a füstszűrő létrehozása, aki 1925-ben szabadalmaztatta a krepp papírból készített szűrőt.

Külföldi és luxustermékek

Már a századfordulón is lehetett kapni külföldi cigarettákat: ezek elsősorban Egyiptomból származtak, mert az ott gyártott fajták köztudottan kiváló minőségűek voltak. Főként Dimitrino & Co., Kyriazi Frères, Nestor Gianaclis és Simon Arzt kairói gyáraiból érkeztek szívnivalók, de az angol, amerikai világmárkák sem hiányoztak. Az import termékeket a Dohányjövedék árjegyzékében külön csoportba sorolták országok, azon belül gyárak szerint csoportosítva "külföldi különlegességi szivarkák" címszó alatt. Ezek a termékek jóval drágábbak voltak, mint a hazaiak, mégis akadt rájuk kereslet.

A Dohányjövedék nem hagyhatta, hogy a flancolni vágyók elálljanak a magyar gyártmányoktól, ezért 1930. március 1-én bevezettek két egyiptomi rendszerrel készített luxuscigarettát: a Cleopatra-t és a Pharao-t. Elnevezésük is egyiptomi eredetű, utalva arra, hogy felveszik a versenyt eredeti társaikkal. Ezek a külföldi árunál jóval olcsóbbak, ám a hazai középkategóriánál jelentősen drágábbak voltak, s így aki nem elégedett meg holmi "Hölgy"-gyel, az - pénztárcáját kímélve - szívhatott Cleopatra-t Hyksos helyett, és így a Jövedék is extra-profitra tett szert.

A dohányipar hanyatlása és átalakulása

A háború vége a Magyar Királyi Dohányjövedék történetének is a vége lett. A jövedéki forma 1948-ig volt jellemző a dohányiparra. Az akkor még működő tíz gyárból 1949-50-ben öt gyárat (szentgotthárdi, pápai, szegedi, óbudai, kőbányai) bezártak. A debreceni cigarettagyártás 1946-ban indult újra. A 105/1948. sz. kormányrendelet Nemzeti Vállalattá alakította a dohánygyárat, ezt az elnevezést a Könnyűipari Minisztérium 1950-ben Debreceni Dohánygyár névre módosította. Jelentős változás következett be, új típusú gépeket kezdtek alkalmazni. A gyár ekkoriban Magyar, Munkás, Harmonia, 3 éves Terv, Virginia, Hölgy és Sellő cigarettákat gyártott, továbbá Szabolcsi, Debreceni, Tiszai, Magyar és Vegyes dohányokat. A gyár termelési eredményeinek fokozását jelentette a folytonos cigarettagyártás technológiájának bevezetése, amelyet elsőként a debreceni gyáregység alkalmazott 1966-tól. A fontosabb termékek ettől kezdve a Kossuth, Terv és Munkás cigaretta, Club és Sztár pipadohány.

A dohányipar decentralizálása következtében felszámolták a kőbányai (1949), az óbudai (1950), majd a lágymányosi (1965) dohánygyárakat, és négy vidéki üzemet hoztak létre, illetve fejlesztettek fel helyettük Debrecenben, Egerben, Pécsett és Sátoraljaújhelyen. Az Óbudai Dohánygyár épületében előbb a Vörös Szikra, majd 1957 és 1989 között a Budapesti Rádiótechnika Gyár működött. 2004 januárjában jelent meg a végső hír, miszerint: "Átszervezi magyarországi tevékenységét a Reemtsma Debreceni Dohánygyár Kft. Ennek részeként a Reemtsma várhatóan bezárja debreceni cigarettagyárát."

tags: #magyar #kir #dohany #emblema