Kresz Mária népi kerámiák kolibri – A magyar fazekasság öröksége

Kresz Mária, avagy, ahogy a hozzá közel állók szólították: Panni (vagy életkortól függően Panni néni) egyike volt a magyar néprajztudomány európai léptékű kutatóinak. Berlinben született, 1919. június 4-én. Néprajzkutató, muzeológus, a történettudományok kandidátusa volt. Családi háttere is figyelemre méltó: Kresz Géza orvos unokája, aki az országos mentőszolgálat alapítójaként vált ismertté. Szülei a nemzetközi szinten is elismert ifj. Kresz Géza hegedűművész és Norah Drewett zongoraművész voltak. Mivel szüleit, apját és anyját a hivatása éppen Berlinbe szólította, Kresz Mária is itt született. Bár Berlinben született, Kresz Mária iskoláit Bécsben és Torontóban végezte, mivel szülei munkája révén sokat utaztak. A soknyelvű közegnek köszönhetően anyanyelvi szinten beszélt németül, angolul és magyarul.

Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol történelmet, régészetet és néprajzot hallgatott. Az utóbbit olyan professzoroktól, mint Györffy István vagy Viski Károly.

A kezdeti kutatások és a gyermekélet néprajza

Az 1940-es években Kresz még egyetemistaként publikálta sárközi gyermekélettel, gyermekjátékokkal kapcsolatos terepmunkájának eredményét, ezzel kezdődött meg az eddig elhanyagolt terület társadalomnéprajzi témává érése. A gyermeket középpontba állító kutatásainak fókusza a belenevelődés és a munkára nevelés kérdésköre volt, amely a szocializáció folyamatán keresztül, a gyermekeken túl a teljes közösségre rálátást biztosított. Ez a Nyárszón 1941-1943 között folytatott munkájában csúcsosodott ki, amikor Kresz csatlakozott az erdélyi falukutatások felélénkülő hullámához, és a kalotaszegi településen folytatott vizsgálódásaiból megszületett az 1944-ben megvédett, és teljességében máig kiadatlan doktori disszertációja *A gyermekkor és ifjúkor néprajza egy kalotaszegi faluban* címmel. Kezdetben a népviseletek iránt is élénken érdeklődött. Ennek eredményeként jelent meg első, komoly szakmai feltűnést jelentő könyve, a *Magyar parasztviselet (1820-1867)*, magyar és német nyelven, a 19. század első feléből származó metszetekkel. Természetesen később sem szakadt el a népviselet témájától, hiszen a palóc ködmönökről (1976), a bőrmunkákról vagy a népi szűcsmunkáról írt értekezései és könyvei (1979) mindmáig a téma legforgatottabb összefoglalásai, de kutatásai később más irányt vettek.

A népi kerámiák kutatásának úttörője

Kresz 1943-ban került a Néprajzi Múzeumba, ahol 46 éven keresztül, 1989-ben bekövetkező haláláig dolgozott, 1981-es nyugdíjba vonulása után is tudományos főmunkatársként tevékenykedett. Az 1940-es évek második felében a Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteményének vezetésével bízták meg, és ez a tény alapvetően befolyásolta további pályáját. Az addig a népművészet történeti rétegeit, kialakulását vizsgáló kutató egyre inkább a fazekasság kérdései felé fordult: a gyűjtemény rendszerezése és feldolgozása mellett gyűjtött és publikált. A kerámiakutatás korszakalkotó szakértője volt, emellett a gyerekjátékok, viseletek és a szokások tanulmányozásában is kiemelkedő szerepet játszott néprajzkutatóként.

„Tanulmányozta a cserepek motívumait, szimbólumait, és összehasonlította azokat a régi, különösen az ázsiai kultúrákban fellelhető emlékekkel. A kerámiák motívumait összevetette a szőttesek, hímzések és fafaragások díszítésével is. Minden kutatásánál a kultúrák egymásra hatása érdekelte legjobban. Kultúrtörténeti jelentősége, hogy évszázadokra visszatekintve új módszerekkel tárta fel és tette közkinccsé a kultúrák kapcsolatát. Munkáját nemzetközi szinten is ismerték…” - emlékezett vissza lánya, Márkus Piroska Kresz Máriáról 2019-ben.

A kutatási módszertan és publikációk

Kresz Mária rendszerező munkája páratlan volt: 100 edényfajtát határozott meg, 10 tematikára osztotta őket és mindegyikben 10 edénytípust nevezett meg. 1960-ban jelent meg *Fazekas, korsós, tálas* című írása, amely olyan innovatív kérdéseket tett fel, amely szemléletváltást hozott a népi kerámiák kutatása területén. Az 1960-ban megjelent *Fazekas, korsós, tálas* c. cikke újszerű kérdésfelvetésével, a technológia fokozott fókuszba emelése révén szemléletváltást eredményezett a népi kerámia kutatásában, miként az Igaz Máriával együtt írt, 1965-ös, *A népi cserépedények szakterminológiája* c. munkája a muzeológiában. 1977-ben már a kerámiák témakörében védte meg kandidátusi értekezését *A magyarországi fazekasság* címmel, melynek a gyűjtés történetét összefoglaló fejezete jelent meg a Néprajzi Értesítő 1979-ben kiadott számában.

Kresz Mária legfontosabb, kerámiákkal kapcsolatos művei közé tartozik a *Fazekas, korsós, tálas* (Ethnographia 1960:297-374), az Igaz Máriával közösen írt *A népi cserépedények szakterminológiája* (Néprajzi Értesítő, 1965:87-132), valamint *A csákvári fazekasság* (A Fejér megyei Múzeumegyesület kiadványai 1., Székesfehérvár, 1987) és az *Agyagművesség* című fejezet a Magyar Néprajz 3. kötetében.

Muzeológiai munkásság és gyűjteménygyarapítás

A megjelent szakcikkek és szakkönyvek mellett Kresz Mária muzeológiai munkája is egyértelműen korszakos, egészen kiemelkedő volt. Számtalan népművészeti és fazekas kiállítás rendezése mellett a Néprajzi Múzeum kerámia gyűjteményének későbbi rendjét, a műtárgyak tárolási módját is ő alakította ki, s közben fáradhatatlanul gyűjtött. A Néprajzi Múzeumban őrzött, közel húszezer fazekasmunka kétharmada az ő munkássága révén került a gyűjteménybe. Az 1980-as évekre mintegy megháromszorozódott a második világháború előtt itt őrzött tárgyak száma, s a közel 20 ezer fazekasmunka mintegy kétharmada az ő munkásságának eredményeként került be a múzeumi gyűjteménybe. Pótolhatatlan lenne az a sok ezer helyszíni fényképfelvétele is, amelyet a Néprajzi Múzeum fotógyűjteménye őriz.

Válogatás a népi kerámiák világából

A Néprajzi Múzeum 1969-es, Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállítása Kresz Mária kutatásainak eredményeit is bemutatta. Az alábbiakban Kresz Mária gyűjtőmunkájának eredményeit, számos figyelemre méltó népi kerámia tárgyat mutatunk be, amelyek a magyar fazekasság gazdag hagyományait tükrözik.

Közép- és Nyugat-Dunántúl kerámiái

• Veszprém megye, talán Vörösberény: "Birák És Esküt Uráimek" kancsója 1744-ből. Sgraffiato, zöldmázas, sárga mázfoltokkal.
• Komárom: A komáromi "Mázos, fazekas céh" kantája 1840-ből, készitette Lándor István. Koszoru veszi körül a fazekasmesterség jelképeit, ennek baloldalán címer-oroszlán, fazekas szerszámok és fazék; jobboldalán egyszáru, "unicornis", korsó, agyagrög és fakés. Sgraffiato, sárgás szinü.
• Keszthely: A keszthelyi halászcéh kancsója 1744-ből. Zöldmázas, dombormüves.
• Ják (Vas m.): Nagykancsó "Boros korsó", a jáki szabó céh számára készült 1844-ben. Zöldmázas, dombormüves.

Dél-Dunántúl és Alföld kerámiái

• Siklós: Siklósi korsó és kulacs, mindkettő a máriagyüdi bucsu számára készült. A korsó felirata: "Mária segélj". Fekete alapon sokszinü irókás minta.
• Baja: Bajai tál szomorufüzfával. Fekete alapon sokszinü irókás minta.
• Szeremle (Baján készült): Kiöntőcsöves korsó Szeremlőről. Baján készült 1875-ben, a megrendelő nevét irták rá: "Kőrösi Mózes". Zöldmáz alatt fehér irókás disz; dombormüves.
• Kalocsa: Kanta és nagykorsó Kalocsáról. A korsó felirata: "Ifju Hallai Mihály Építette 1801 dik Esztendőnek utolsó holnapjában ez a korsót - Készülése pedig volt Érsek lakó Városában - Étel ital álom Szükséges ez három - kiváltképen nyáron". Mázatlan, vörös festés, karcolt felirat.

Észak- és Közép-Magyarország fazekassága

• Tiszafüred / Tiszaigar (Mezőtúr): Kanta Tiszafüredről, és nagy kanta Tiszaigarról. Utóbbi 1839-es évszámmal "GomBos Tsinálta" felirattal. A készitőhely Mezőtur. Fekete mázatlan.
• Mezőtúr: Urasztali nagy kanta, Mezőtur. "Ezen Edény készült az eklézsiának Az ur asztalához való használatra Fadgyas József Korsós Mester által 1896-ban Mező Turon Emlékül". Zöldmázas, sgraffiato felirat.
• Debrecen: Debreceni nagy kanta fedővel, Tóth Bálint készitette 1885-ben. Fehér alapon főleg ecsetes diszítés. Az asszonyfejü kiskorsó irókás diszü.
• Debrecen: Debreceni butykoskorsó 1840-ből. Dombormüves, zöldeskék ónmáz.
• Tiszafüred: Tiszafüredi fazekas szobrocskája. "Katona Zsigmond saját munkálya 1892". Zöldmázas, sgraffito részletekkel.
• Tiszafüred: Pálinkásbutykos Katona Lajos készítette barátja, Kovács Gergely tiszaörvényi halász számára. Sárgás alapon sokszinü irókás diszitmény sgraffiato körvonalakkal. Felirata: "Kovács Gergelyé ez a pálinkás butykos Készült 1879 ben Készitette tisza Füreden Katona Lajos a mindnyájunk számára - addig igyál mig ilsz mertha meg halsz nem érsz" - "Az pálinkát Nem ihatom Még a Számba sem Tarthatom Korcsmárosné bizonyságom Minden nap meg látogatom aki iszik belőle Vájon Egésségére aki ezet ellopja Törje ki a nyavaja ámmen+ó".
• Tiszafüred: Tiszafüredi bokály két szarvassal, valószinüleg ifj. Nagy Mihály müve.
• Mezőcsát: Mezőcsáti butella emberalakkal, készítette Nagy Sándor 1837-ben.
• Mezőcsát: Miskakancsó, "pintes", készítette Nemes Horvát Márton Mezőcsáton 1847 december 20-án Nemes Abonyi János részére. Sárgás alapon sokszinü irókás minta sgraffiato körvonalakkal.
• Mezőcsát: Részlet ugyanarról a miskakancsóról.

Alföldi fazekasközpontok: Hódmezővásárhely és Gömör

• Hódmezővásárhely: Két hódmezővásárhelyi butella, mindkettő zöldmázas, sgraffiato felirattal és diszitéssel. Az 1826-os butella Pap Péter számára készült; a másik Nagy Imre János számára 1836. február 18-án.
• Hódmezővásárhely: Hódmezővásárhelyi áttört tál 1856-ból, pereme zöldmázas, közepe sárgamázas; a csuprocska duplafalu, a külső fal áttört mintáju, zöldmázas.
• Gömör: Gömöri lakodalmas fazék Milotáról, Kanasi Piroskának csinálta Párvi András 1885-ben. Kivül mázatlan, belül mázas. A kisebbik gömöri fazék Tiszanánáról való.
• Gömör: Gömöri gyertyamártó edény Radnótról. Kivül mázatlan, belül mázas, szája zöldmázas. Barna és vörös festékkel és ecsettel, irókával festett. Egyik oldalán "Varga György", másik oldalán "Krisztijan Martony" felirat.

Erdélyi és felföldi kerámiák

• Kispalád, Szatmár m.: "Nagy korsó" butykoskorsó bor számára. Zöldmázas, dombormüves.
• Vár: Nagykancsó urasztali bor számára. "A Vári Ns Eclesia Számára készült 1837". Zöldmázas, dombormüves.
• Király Bíró: Korsótöredék 1764-ből, "Király Biró" számára készült. Fehér alapon sgraffiato diszités kétféle zöldmázzal szinezve.
• Székelyföld: Fedeles székely bokály tölgyfaleveles "cserelapis" mintával, barna-zöld-sárga irókás diszítéssel; hasonló fedeles egyfülü edény.
• Székelyföld: Székely csalikorsó 1792-ből "Cserei György csinálta".
• Székelyföld: Két székely bokály hátranéző szarvassal, egyik 1792-ből. Szinezése fehéres alapon mangán-barna, zöld, sárga, kék.

A népművészeti mozgalom szervezője és támogatója

Kresz Mária ugyanakkor nem csupán tudósként, kutatóként, hanem a népművészeti és népi iparművészeti mozgalom fáradhatatlan szervezőjeként is ismert volt. Úgy vélte, hogy nem elég a múlt emlékeit összegyűjteni és megőrizni, ennek csak akkor van értelme, ha ezzel közvetlen célokat is szolgál. Az 1950-es évek elején egyik legfőbb szervezője volt a Háziipari Szövetkezetnek, amely az akkor még dolgozó kézműves mesterek felkutatásával és támogatásával vívott ki magának kétségtelen rangot, és ebben Kresz Máriának rendkívül hangsúlyos szerepe volt. Nem véletlenül nevezték őt a Fazekasok Nagyasszonyának. A Népművészet Mestere cím létrehozásában is aktívan közreműködött. Ebből a szemléletből fakadóan szívesen írt gyermekeknek szóló, mondókákat közreadó könyveket (*Találós kérdések könyve*; *Húzzad, húzzad magadat*; *Butella Bálint és Pörső Örzse lakodalma*). Mindvégig izgatta a népművészet motívumkincse, ennek eredményeképpen állította össze a *Virág és népművészet* c. kis könyvét, amely 1976-ban jelent meg. Életének utolsó befejezett és kiadott munkája a szüleinek életpályáját felvázoló, családi indíttatású, angol nyelvű könyv Kresz Gézáról és Norah Drewettről.

A Kresz Mária Alapítvány és a Fazekas Központ

Dr. Kresz Mária, a világhírű néprajzkutató, a magyar népi kerámia kitűnő ismerője, a néprajztudomány kandidátusa, eredményekben rendkívül gazdag élet után, 1989-ben hunyt el. „Életműve egy ponton azonban torzó maradt: nem valósíthatta meg azt a ’műhelyt’, amelyben a magyar fazekasság elméleti és gyakorlati tudása végre szembesülhetett volna oly módon, hogy a két terület ismerői megosszák egymással ismereteiket, segítve ezzel egymás munkáját.” 1991 decemberében jött létre a Dr. Kresz Mária Alapítvány. Alapítványunkat Dr. Kresz Mária elképzelése alapján a Kárpát-medence hagyományos kultúrájának, a fazekasművészetnek dokumentálására, népszerűsítésére, hagyományainak ápolására és ismeretterjesztésre alakítottuk meg a néprajz és hozzá szorosan kapcsolódó tudományágak területére. Az alapítvány mellé egy Fazekas Központot is létrehoztak, mellyel a fenti gondolatmenetet továbbgondolva, 1992-ben. A Fazekas Központ létrehozásával tulajdonképpen ezt az elképzelést gondoltuk tovább a lehetőségek keretein belül. A Fazekas Központ a Kárpát-medence és ezen belül főleg a magyar nyelvterület rendkívül gazdag fazekas hagyományainak jobb megismeréséhez nyújt segítséget dokumentálás, megőrzés és szakszerű feldolgozás-továbbadás révén. A Fazekas Központban a gyakorlati tevékenység 1992 tavaszán indult meg. Kezdettől fogva rendszeresen fogadunk iskolai és óvodai csoportokat mesterség bemutatóra, tematikus foglalkozásra. A Fazekas Központ hivatalos megnyitója 1992. szeptember 5-én volt, azóta folyamatosan bővülő látogatólétszámmal működünk. Rendezvényeink, kézműves programjaink, államilag elismert OKJ-s fazekas képzésünk, akkreditált pedagógus továbbképzésünk, tanóra kiegészítő foglalkozásaink évek óta vonzza az érdeklődőket.

Kresz Mária emlékezete és kiállítások

Emlékét egykori munkahelye, a Néprajzi Múzeum is őrzi. Kresz Mária születésének 100. évfordulója alkalmából nyílt életmű kiállítás a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban. A kiállítás széleskörű betekintést nyújt a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozat, valamint a Györffy István-emlékérem tulajdonos néprajzkutató életébe. Az érdeklődők többek között dr. Kresz Mária családját, kutatásait, a fazekasokhoz kötődő kapcsolatát, a néprajzi kutatásokban való elméleteinek, koncepciójának kidolgozását láthatják. „Jóllehet nem vagyok néprajzos, de édesanyám munkásságát jól tudtam követni. Tanúja lehettem Panni néni szabadegyetemének, ahogy a kollégák azokat a beszélgetéseket nevezték, amelyek részben a Néprajzi Múzeumban, részben pedig a mi lakásunkban folytak. Nagyon sok fiatal iparművészt és néprajzost láttunk így vendégül, akiknek édesanyám akár hajnalig is beszélt a magyar kerámiakultúráról és hagyományokról.” A kiállítás a Néprajzi Múzeummal, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal és a székesfehérvári Szent István Király Múzeummal együttműködésben valósul meg. A kiállításon a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumból származó kerámiák mellett a szentendrei Skanzenből a teljes Veleméri-völgyi edénysorozat, a Néprajzi Múzeumból fotódokumentáció, szintén a Skanzenből papíralapú gyűjtési anyaga, valamint az általa gyűjtött textilek, Fehérvárról pedig a könyvtárából származó könyvei tekinthetők meg.

tags: #kresz #maria #nepi #keramiak #kolibri