A makroökonómia a gazdaság egészében érvényesülő összefüggésekkel foglalkozik, és feltárja azokat a törvényszerűségeket, amelyek a gazdaság egészének kapcsolatait, mozgását jellemzik. A gazdasági folyamatok legfontosabb színtere a piac, ahol egymás mellett többféle piac működik. A makrogazdasági elemzés központi kategóriája a GDP (bruttó hazai termék), amely egy adott országban, adott időszak alatt megtermelt és végső felhasználásra kerülő áruk és szolgáltatások összessége.
A gazdasági teljesítményt a termékoldal felől az alábbi összefüggés határozza meg:
Y = C + I + G + X - M
- C: Fogyasztási javak
- I: Beruházási javak
- G: Kormányzat által nyújtott szolgáltatások
- X: Export, külföldi értékesítés
- M: Import
Ez az egyenlet az árupiaci kereslet legáltalánosabb megfogalmazása. A GDP nem tartalmaz halmozódást, a gazdaság végső felhasználásának értékét a hozzáadott érték fejezi ki.
A fogyasztás és a megtakarítás kapcsolata
A jövedelem felhasználása lehet fogyasztás és megtakarítás. A fogyasztás a nettó jövedelemnek az a része, amelyet a háztartások fogyasztási cikkek vásárlására költenek. A fogyasztási függvény a jövedelemszinthez hozzárendeli a tervezett fogyasztást. Ennek matematikai alakja a Keynesi abszolút jövedelem hipotézis alapján: C = C0 + c’ * Y.
Ebben az összefüggésben a C0 az autonóm fogyasztás, amely a jövedelemtől független kiadásokat jelenti. A c’ a fogyasztási határhajlandóság, amely azt fejezi ki, hogy a jövedelem egységnyi növekedésével mennyivel nő a fogyasztás.
Mivel a jövedelem fogyasztásra el nem költött része a megtakarítás, így C + S = Y. A megtakarítás a fogyasztásról való lemondás, tehát a megtakarítás a jövedelemből levont fogyasztással egyenértékű. A megtakarítási függvény esetében szintén értelmezzük az autonóm megtakarítást és a megtakarítási határhajlandóságot.
Fogyasztási függvény | Makroökonómia
A beruházások szerepe és típusai
A beruházás lényeges gazdasági tevékenység, mert megnöveli a jövőbeli termelésben alkalmazható tőkeállományt. A nettó beruházás a tőkeállomány bővítése, a bruttó beruházás ezen kívül még a pótlást (amortizációt) is tartalmazza. A beruházási döntéseket leginkább a profitszempontok motiválják, amit profitvárakozásoknak nevezzük.
Vannak a beruházásnak objektívabb tényezői is, hiszen a szükséges költségek fedezése gyakran hitelfelvétellel történik, aminek ára a kamat. A beruházás nagyságát sokszor a jövedelemtől függetlennek feltételezzük. A nemzeti számlarendszer egyik legfontosabb összefüggése a megtakarítás és beruházás azonossága (S = I). Ez az egyenlőség valójában azonosság, ami azt jelenti, hogy definíció szerint teljesülnie kell.
Az alábbi adatok szemléltetik a hozzáadott érték kialakulását a különböző termelési fázisokban:
- Mezőgazdasági vállalkozás: Értékesítési bevétel: 90e | Hozzáadott érték: 90e
- Malomipar: Értékesítési bevétel: 220e | Hozzáadott érték: 130e
- Pékség: Értékesítési bevétel: 350e | Hozzáadott érték: 130e
- Kiskereskedelem: Értékesítési bevétel: 400e | Hozzáadott érték: 50e
- Összesen (Végső kibocsátás): 400e
A multiplikátorhatás mechanizmusa
A multiplikátor-modell világossá teszi, hogy a beruházás növekedése önmagánál nagyobb mértékben, azaz megtöbbszöröződve emeli a GDP értékét. A multiplikátorhatás egy olyan jelenség, amely során egy tényező egységnyi változása egy egységnél nagyobb változást okoz egy másik tényezőnél. Eredményeként egy változás a saját értékénél nagyobb hatást fejt ki egy másik gazdasági vagy pénzügyi tényezőre.
A makroökonómiában több típusú multiplikátort különböztetünk meg:
- Beruházási multiplikátor: Megmutatja, hogy a gazdaságban eszközölt egységnyi beruházások mekkora jövedelemnövekedést eredményeznek.
- Fiskális multiplikátor: Az állami költségvetésben bekövetkezett változások (például az állami kiadások növekedése) gazdaságra kifejtett hatását vizsgálja. Lényegi eleme a fogyasztási határhajlandóság.
- Pénzmultiplikátor: Azt mutatja meg, hogy a kereskedelmi bankok a jegybankoknál elhelyezett egységnyi tartalékhoz képest mennyi számlapénzt tudnak hitelként kihelyezni.
A fiskális multiplikátor elmélete szerint a nem adókból finanszírozott állami kiadások mindaddig többszörös jövedelem növekedést okoznak a gazdaságban, amíg az adott ország fogyasztási határhajlandósága nagyobb, mint nulla. Paul Samuelson Közgazdaságtana, amely évtizedek óta alapmű, kiemeli a vegyes gazdaság előnyeit, ahol a piaci verseny ötvöződik az állami szabályozással a piaci kudarcok korrigálása érdekében.
Rövid távon az összkereslet határozza meg a kibocsátás egyensúlyi szintjét. Az árupiaci egyensúly (YD=Y) egy 45 fokos egyenesen ábrázolható, ahol a tervezett kereslet megegyezik a valós jövedelemmel. Ez a pont viszonylag stabil, és a kínálat alkalmazkodási mechanizmusa biztosítja, hogy a kibocsátás mindig közeledjen az egyensúlyi érték felé.
tags: #fogyasztas #megtakaritas #beruhazas #multiplikator