Lassan tíz éve dolgozom egy budapesti használtautó-kereskedésben, ahol a napról napra felbukkanó meglepetések mellett rendszeresen ismétlődő élethelyzetekkel és igényekkel találkozom. Az olyan, mostanában egyre gyakoribb óhajok, mint dízelmotoros autóról benzinesre vagy korszaktól függetlenül jellemző, idősebbről fiatalabbra váltás mellett akadnak szállóigévé váló kérdések is. Az autókereskedők többsége ugyanolyan ember, mint bárki más. Van családja, élete, szabadideje, amikor nem arra vár, hogy a bizonytalan érdeklődő megérkezzen péntek este negyed nyolckor a havazásban, majd megköszönje az egyórás maszatolást, mert meglepetésére lement a nap.
Gyakran ismételt kérdések az autókereskedésben
„Nem szoktam telefonon alkudozni, de messziről hívom, szóval mennyi a vége?”
A távolság relatív fogalom. Az Újpestről és Zuglóból telefonálókat jelentős jóindulattal sem tudjuk távol élőnek tekinteni, és eleve céltalannak látjuk a telefonon alkudozást. A fenti kérdésre azért nem válaszolunk egyébként sem, mert sokan a későbbi személyes megtekintés alkalmával már az előzőleg elhangzott kedvezményes árat tekintenék alkualapnak, és abból ismét megpróbálnának faragni a próbakört követően.
Telefonos alkudozás helyett érdemes inkább személyesen megnézni, és ha tetszik, kipróbálni az autót, majd vételi ajánlatot tenni, de azt is csak készpénz birtokában. Előfordult már, hogy akinél elfogadtuk volna a kialkudott összeget, az egyetlen forint nélkül indult csatába, így végül az autót megvette a mögötte várakozó érdeklődő. Egy átlagos használtautó-kereskedő tíz százalék körüli haszonnal és jelentős felelősségvállalással (az úgynevezett szavatossági kötelezettségeivel) számol egy részleteiben ismeretlen állapotú autó felvásárlásakor, így ha nem sikerül háromszázezret alkudni az egymillió forintért hirdetett 3-as BMW árából, az nem a véletlen műve.
„Évek óta ilyen autót keresek, félre tudjátok nekem tenni néhány hétre?”
Minden normálisan működő kereskedelmi vállalkozás alapvető érdeke, hogy minél gyorsabban pörögjön a készlet és forogjon a pénz, vagyis esetünkben hamar találjanak gazdára az autók. Pályafutásunk kezdetén még igyekeztünk félretenni az autókat a magát későbbre ígérő vevő kedvéért, hogy aztán a megbeszélt időpontban végül ne érkezzen meg az illető, majd megkeresésünkre kinyomja, esetleg kikapcsolja a telefonját. Általában azokat az autókat szeretnék sokan szóban lefoglaltatni, amelyek eleve többeket érdekelnek, ezért várhatóan órák alatt el tudjuk őket adni.
Így érthető okokból és a már kifejtett tanulságok miatt nem rakunk félre bemondásra semmit. Kivételt jelentenek azok az esetek, amikor valaki több száz kilométert utazna egy kiszemelt példányért. Ilyen esetekben, ha az illető indulás előtt telefonál, nem fogjuk eladni az autót, amíg úton van felénk. Azt hiszem, a kereskedések többsége hasonlóan működik, vagy fog működni, ha életben akar maradni.
„Nyitvatartási időn kívül meg tudom nézni az autót? Csak akkor érek rá, mert dolgozom…”
Korábban számtalanszor megvártuk a munkaidőn kívül érkező ügyfeleket, mert dugóba kerültek, rossz helyre navigálta őket a Google Maps, vagy mert ilyen-olyan oknál fogva nem tudtak befutni záróráig. Sokszor épp ők voltak azok, akik végül sosem vettek semmit, és az esetek többségében kiderült, hogy több másik autó megnézése, illetve egy hirtelen jött Tropicarium-látogatás miatt nem tudtak megérkezni Balatonakarattyáról Budapestre 6 óra leforgása alatt, zárásig a beszámításra szánt autójukkal.
A nyitvatartási időt feszegető érdeklődések többnyire telefonon jelentkeznek. Ilyenkor sokszor már a kérdés hangszínén érződik az autókereskedővel szembeni megvetés, munkája munkaszerűségének megkérdőjelezése a valódi ősmesterségek árnyékában. Az elutasító választ követően szinte sosem maradhatnak el a „de hát nem akarjátok eladni az autót?” és az „oké, akkor nem nálatok költöm el a pénzem!” fenyegető frázisok sem. A magyarok átlagosan négy-öt évente cserélnek autót, és az ingatlanvásárlás után ez a legnagyobb kiadás a többség számára, és éppen ennek megfelelő a téma körül kialakult felhajtás is. Valós elhatározás esetén érdemes áldozni legalább egy nap szabadságot a szent ügyre, és nem a kereskedőt hibáztatni, amikor napi 8-9 óra munka után nem elég motiváló számára a vevő belebegtetett érkezése.
Alkudni egy autó árából? Így próbáld!
„A kilométer valós? Milyen főbb események történtek az autóval, eddig? Volt valaha bármi hibája?”
Igen, a kilométer-számláló állása valós, legalábbis a mi autóinkban. Elhiszi a többség? Nem. Mégis felmerül a kérdés, hogy milyen választ vár erre a kérdésre a gyanakvó vevő. Az óratekerésre hajlamos autókereskedő telefonban fog színt vallani, mert messziről hívják? Szerencsére 2022-ben a kilométer-számláló manipulációjával elkövetett csalás egyre kevésbé bevett módszer, ezt a felvásárolt autók általunk végzett lekéréseiből is látjuk, és örülünk neki.
Azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy az eladásra kínált, sokszor 5-15 éves autókkal előzőleg nem tölt együtt éveket a kereskedő, és a vasárnapi ebédet sem az ezredfordulós Ford Mondeo előző gazdájánál fogyasztjuk el, hogy megbeszélhessük a kézifékbovden és a főtengelyszimmering cseréjének esedékességét, mert előre tudjuk, hogy az autó 19 éves korában ez majd lényegi kérdés lesz. Valójában az esetek többségében mi ugyanazt a filmet nézzük, mint a vevőink, és nem tudunk visszautazni a múltba, hogy visszanézzük a Ford élete főbb eseményeit. Szerencsés esetben van szerviztörténeti összefoglalónk, egy friss diagnosztikai eredményünk és egy rétegvastagság-mérőnk, amellyel ellenőriztük az autó karosszériáját. A többit a szemünkre bízzuk, ami a vevő oldalán álló, független használtautó-állapotfelmérő szeme is lehet, ha megrendeli ezt a szolgáltatást.
A kilométeróra-visszatekerésről eszembe jutott egy friss történet. A múlt héten keresett meg egy idősebb úr, aki újonnan vásárolt egy Audi SQ3-at, amit négyévesen szeretne eladni. Ez a sokak által eleve megbízhatóbb forrásként kezelt magánszemély-tulajdonos jelezte, hogy szándékosan nem vitte el az autót az első időszakos műszaki vizsgájára a negyedik év után, mert így visszatekerhetjük majd a kilométerórát kedvünk szerint, és nem fog látszódni a Jármű Szolgáltatási Platformon, vagyis az állami rendszerben, ahol a vizsgákon és az átíratások alkalmával rögzítik ezeket az adatokat. Az úr a tőlünk elvárt árat is a már szerinte jobb (értsd: piacképesebb) kilométerszámmal kalkulálta, hiszen egy rendes tulaj mindenre gondol. A bizalom persze ugrott, ahogy a magánszemély eladók nimbusza is alábbhagyott a szemünkben.
„Három nap után visszahozhatom indoklás nélkül, ha nem tetszik, ugye?”
Ez kérdés az online vásárlási lehetőségek szaporodásával terjed a köztudatban. A válaszunk egyértelmű nem, és ez akkor is érvényes, ha „ezt olvastad az interneten” és ha „egy barátod is visszaküldte” az autót, amivel nem volt elégedett. Ez nem a Mediamarkt és nem egy Candy mosógépet vásárolsz újonnan, garanciával, online. A használt autókkal kapcsolatos szavatossági szabályokat és a reklamáció lépcsőfokait nagyon részletesen és közérthetően leírja a polgári törvénykönyv kellékszavatosságról szóló passzusa.
Ez egyebek mellett a felek kölcsönös együttműködését írja elő, vagyis ha egy autó meghibásodik, először jelezni kell ezt a kereskedőnek, amely a probléma jellegétől függően, indokolt esetben saját költségén gondoskodhat a javításról. Ilyen indokolt eset, ha nem kopó-fogyó alkatrész megy tönkre, illetve ha nem a vásárláskor tisztázott, említett és dokumentált hibáról, illetve sérülésről van szó. Bizonyos esetekben utólagos árcsökkentést vagy akár a szerződés felbontását és a pénz, illetve az autó visszacserélését is kérheti a vásárló, de a három napon belüli, indoklás nélküli csere nem szerepel a lehetőségek közt. A fentiek egyébként a tavalyi év végéig magánszemély és kereskedés közt lezajlott ügyletekre vonatkoznak, ugyanis a polgári törvénykönyv szavatossági rendelkezései éppen január 1-től változtak.
Közvetlenül az ünnepek előtt egy család még azt is megkérdezte, hogy az ünnepek beletartoznak-e a három napba, mert rokonlátogatásra vennék az autót kétmillió forintért. Hát persze, vízkeresztig visszavesszük!
„Rajtam akartok ennyit keresni?!”
Vannak olyan szerencsétlen esetek, amikor egy vásárló megtudja, hogy a kereskedő előzőleg mennyit fizetett egy autóért. Ez egyebek mellett olyankor szokott előfordulni, amikor az eredeti eladó nem veszi le a saját hirdetését, leadja nálunk az autót, majd ő és a mi vevőnk egymásra találnak, esetleg amikor megmutatjuk a vásárlás számláját, hogy az érdeklődő megnyugodjon: nem áfacsalt autót kívánunk eladni neki.
A legutóbbi ilyen történet egy Jaguarral fordult elő. Négyszázezer forintot kívántunk kaszálni a szerencsétlen vevőn, aki az összeg ismeretében elfogadhatatlannak tartotta ezt, és a haszon megfelezését követelte. Egy másik esetben egy autónak még azelőtt elromlott az automata váltója, hogy meghirdettük volna. A javításra egymillió forintot költöttünk, így a fenti logikát követve kézenfekvőnek tűnhet a profit mellett ezt a váratlan kiadást is elfelezni bármelyik autó vevőjével. Senki nem rajong egy ilyen ötletért, inkább kifizetik a megjavított autót. A tény, hogy valaki frissen fényezett hátsó sárvédővel együtt is olcsóbban vehette meg a Jaguart, mint amennyiért a magáneladó eredetileg kínálta, sem gyógyította a fájdalmát.
A vásárlói paranoia sarokpontja a rejtett hibáktól való rettegés mellett a „rajtam akar keresni a kereskedő” téveszméje, de a szavatossági esetekből és a még eladás előtt meghibásodott autók javíttatásából összetevődő kiadásokba senki sem akar hasonló lelkesedéssel beszállni. Szerencsére a többség elfogadja, hogy kereskedésként flottaértéket nézünk, és az összes autó eladása után akarunk profitot megállapítani, nem pedig éppen az ő általa kinézett autón óriásit kaszálni. Sokan elfogadták, hogy a kereskedő olcsóbban vesz és drágábban ad el, ez a működésének az alapja. Elfogadták, hogy az autókereskedés nem kínálhatja drágábban az autókat, mint ahogy a piaci viszonyok engedik.
A sikeres autóvásárlás lépései
Előkészületek és hirdetéskeresés
A múlt héten az autóvásárlás ötletétől igyekeztünk eljuttatni az olvasókat a hirdetésekig, ami egyszerűnek tűnik, ám már az sem egyszerű folyamat. Annak eldöntését igényli ugyanis, hogy mennyi pénzt szán a vevő autóra, milyen jellegűre, milyen célra van szüksége. Ha elsőre sok találatot kapunk, s a hirdetésekbe kattintva olyat olvasunk valamelyik talált autóról, ami miatt az nem jön be nekünk, akkor azon paramétert rögtön érdemes is a keresés finomításával kizárnunk, így ugyanis kevesebb ajánlaton kell majd átrágjuk magunkat, időt spórolhatunk, azaz hamarabb juthatunk el az autó megvásárlásáig. A szűrési paramétereknél ajánlott csakis fényképpel rendelkező hirdetésekre is szűrni - ma már a legtöbb telefonnal is elfogadható minőségű fotó készíthető, amelyik hirdetéshez nincs fotó, az sok esetben nem is fed valódi autót.
Praktikus lehet megadott kilométerre is szűrni, azaz például azt beállítani, hogy legyen legalább 1000 kilométer egy autóban, s természetesen maximumot is sokan megadnak, de e kapcsán messze nem ajánlott túlzó elvárásokkal rendelkezni. Az ugyanis már furcsa, ha egy autó éves futása mondjuk az 5000 kilométert sem éri el, de egy fiatalabb, jellemzően nagyobb futásteljesítményhez vásárolt dízelautó esetén már az évi 20 ezer kilométer alatti futás is gyanús. Természetesen messze nem lehetetlen, s talán a legjobb vételek az előbbiekből kerülhetnek ki, ugyanakkor az is igaz, hogy a sokat parkolt autókkal nem egy esetben több probléma adódhat, mint a rendszeresen használtakkal. Még nagyobb kalamajka azonban abból adódhat, ha a mutatottnál több kilométer van az autóban, s amiatt a már esedékes karbantartásokat az előző tulajdonos sem végezte el, s mi sem fogjuk tudni, hogy mi lenne szükséges.
Kereskedő vagy magánszemély?
Vízválasztó kérdés, hogy kereskedőtől vagy magánszemélytől vásároljuk-e az autót. Mindkettőnek vannak előnyei, magánszemélytől vásárolva elvileg jobb árat kapunk, van esélyünk arra, hogy lássuk azt, hogy mire, miként használta az első tulaj az autót. Akinek viszont fontosabb a kényelem és a biztonság, annak a kereskedőtől vásárlás az ajánlott. A kereskedő ugyanis - ha kérjük - meg tudja kötni az új biztosítást, nevünkre tudja íratni az autót, van ebben gyakorlata, s van erre apparátusa. Fontos továbbá, hogy a fogyasztói szerződéssel - azaz jogi személytől - vásárolt használt autókra is 2 év szavatosság érvényes, szemben a magánszemélytől vásárlás fél évével szemben. Ez persze csak azt jelenti, hogy ha olyan hiba derül ki az autóról, ami már a vásárlás idejében is megvolt, csak nem derült rá fény, akkor a vevő kérheti annak, illetve következményeinek megtérítését. Ráadásul a szavatossági kérdéseket is egyszerűbb egy jó hírű céggel elintézni, mint az esetleg eltűnő magáneladókkal. A legálisan működő autókereskedésből származó autó esetében a polgári törvénykönyv fokozottan védi a vásárlót, így a reklamáló ügyfélnek szélesebb terepe van érvényesíteni megalapozott panaszát, mint ha magánszemélytől vette volna az autót.
Telefonhívás és ellenőrzés
Noha a hirdetések rendszerint már sok információt elmondanak az autókról, az azokban olvasottakat érdemes már a telefonban visszakérdezni, hogy fölöslegesen ne nézzünk meg egyetlen jónak tűnő, de valójában nem annak számító autót sem. Például van-e, volt-e sérülése az autónak, mikoriak és milyen állapotúak az abroncsok, utoljára mikor, milyen munkák kapcsán járt szervizben az autó? A telefonálást persze az ajánlatok rendszerezésével kell kezdeni. A legjobb ajánlatokat böngészőnkben egyetlen kattintással a „parkolóba” állíthatjuk, majd a keresés végén ajánlott az oda állított autókat ismételten átfutni, s felállítani magunknak egy esélyességi listát, hogy melyik lehet a „kedvencünk”. Ha ez megvan, a telefonálás előtt érdemes egy - akár számítógépes - jegyzettömbbe felírni a hirdetésben szereplő főbb paramétereket. S jöhet a telefonos érdeklődés. Természetesen sűrű jegyzeteléssel, akár a válaszok folyékonyságát is pontozva. Érdemes lehet ugyanazt több irányból is megkérdezni, így könnyebben kiderülhet, ha valami turpisság van a történetben. Érdemes minden irányból körbejárni az autó és persze az eladót is, gyanús és lelombozó, ha azt állítja, hogy nagyon óvatosan használta, majd a „Mennyire dinamikus az autó? Vonzó autó jó áron, olyannyira jó áron, hogy azonnal beleszeretünk, megvennénk mindenki előtt? Ez általában csapda!
Az autó átvizsgálása és az alku
Létezhet olyan helyzet, hogy beleszeretünk egy autóba, de előleget legfeljebb csak létező kereskedésnek, az autó forgalmi engedélyét látva, szervizmúltját ismerve, szerződés és számla alapján utaljunk, s úgy is legyünk tisztában azzal, hogy a jó(nak tűnő) vétel reményében óriási rizikót vállalunk. Akár magánszemély, akár kereskedő hirdeti az adott autót, a konkrét típusra, a szerepeltetett felszereltségekre is érdemes rákérdezni, előfordulhat, hogy valamit elírtak a hirdetésben. Ha a feltöltött fotókon valamilyen okból nem szerepel, vagy ki van takarva a rendszám, akkor arra is érdemes rákérdezni. Amennyiben nem az autóval egyidős a rendszám, például 5 éves autón is mostani, MF-, MG-kezdetű a plakett, akkor kérdezzünk rá a friss rendszám okára. Feltétlenül kérdezzünk rá a szervizmúltra, például arra, hogy a vezetett szervizkönyvbe mikori az utolsó bejegyzés, hol szervizelték az autót, ha erre nem tud választ adni az eladó, akkor vagy nem rendelkezik elvárható információval az autóról, vagy nem biztos, hogy valós bejegyzéseket tartalmaz a szervizkönyv. Jó pont, ha a hirdetésben nagyítható, nagy felbontású fotók szerepelnek, ez azt sugallja, hogy az eladónak nincsen takargatnivalója az autó kapcsán. Ezeket hosszasan érdemes elemezni, már itt kiderülhet a fényezés vagy a lemezillesztések eltérése, ami korábbi sérülésre utal. Ajánlott korabeli katalógusfotókkal összevetni a kapott fotókat. Ha eltérést találunk, az utalhat sérülés utáni, nem sorozatazonos alkatrésszel történt javításra. Mi az alvázszáma? Tulajdonos vagy kereskedő árulja? Van-e sérülés az autón, korábban volt-e törve? Milyen gumik vannak rajta? Voltak-e komolyabb javítások az autón?
A fenti kérdések megválaszolásával már pontos képet kaphatunk arról, hogy a hirdetési árhoz mérten jónak tartjuk-e az autót. Miként a hölgyek tetszetőssége és az alkohol mennyiségének párhuzama is ismert, van az az ár, amennyiért minden autó jó, ám sok pénzért nem érdemes rosszat venni. Ha az eladó nagyon jókat állít az autóról, de túlzottan sokat ígérőnek tűnik, be lehet próbálkozni a „Ha esetleg mégsem a leírásnak megfelelő az autó, akkor térítse meg az üzemanyagköltségünket!” óhajjal, de azért bevalljuk, olyan emberről még nem hallottunk, aki valóban be tudott volna vasalni kártérítést a megnézett, valójában hulladék autó kapcsán.
Természetesen nem csak hulladék, hanem jó autókba is bele lehet futni, s érdemes az ilyenekkel, az őszintének tűnő példányokkal barátkozni akkor is, ha egy kevéssel magasabb a vételár vagy a futott, de valós kilométerek száma, mint a legkedvezőbb ajánlatoknál. Ha ilyet találnánk, s végre örülünk, hogy értelmes, normális emberrel beszélünk, aki nem a túlárazott autóját próbálja eladni szép történetekkel, ne mutassuk örömünket! Ne éreztessük a telefonban, s ne mutassuk a személyes találkozó alkalmával sem! Az eladó is látni fogja ugyanis, hogy vevők vagyunk, nem csak általánosságban, hanem az autójára is, így kevésbé lesz alkuképes. Alkudni ugyanis csaknem kötelező. Kérdés persze, hogy ér-e annyit az alku lehetősége, mint az autó, a hasonló árúakhoz képesti többletértéke. Ha tényleg jó a portéka, akkor könnyedén lehet, hogy nem érdemes néhány tízezer forinton vitatkozni, amikor egy nemrégiben történt szervizelés, egy, az autón lévő friss abroncsgarnitúra is sokkal komolyabb, a vételárban ugyanakkor nehezen érvényesíthető tényező lehet.
tags: #autokereskedes #gyakori #kerdesek