A BMW E46: Időtlen klasszikus és fenntartásának kihívásai

A BMW E46-os széria (1999-2006) az elmúlt években kissé a BMW-világ tengelyévé vált. Sokan a klasszikus BMW-k utolsó darabjainak tartják ezt a sorozatot. Ha szép állapotban van, még mindig megnézik, még mindig tud hosszan, sokat, megbízhatóan működni, már eléggé komfortos, és annak ellenére sem vált cikivé, hogy mostanában az érdekesebb változatai is egészen elérhető árúvá váltak.

Ami utána jött, sokak szerint problémásabb és szintetikusabb; ami előtte volt, ügyetlenebb; ami nagyobb, tohonyább; kisebb meg akkoriban nem volt még. Ott van, pont középen. A típus 1998-tól van piacon, de a belépő küszöbre trükkös rámutatni, ugyanis a 316i lehet 1,6-os, 1,8 vagy akár 1,9 literes is, piactól és évjárattól függően. Az M3 viszont fix, hogy 3,2 literes! 2000-ben érkezett az S54 jelű hathengeressel, 6 fokozatú kézi-, vagy kívánságra SMG automatizált váltóval.

A Népítélet például 7,5-ös átlagot mutat, ami elég jó, és igazából csak az 5,8-as fenntartási költség húzza le az egyébként kellemes többi értéket. Szeretik no, de miért is? Például mert a mai napig érvényes a formaterv, és mert az M3, illetve ma már M4 családfa talán legjobban sikerült hajtása. Kényelmes, érezni lehetett a minőséget, jól össze van rakva, az anyagok rendben vannak. Menetbiztonság kíváló, jó vezetési érzet, jó fékek, a tetejében szerintem gyönyörű autó.

Egy Totalcar főszerkesztő E46 története: a 320i projekt

Éppen négy éve tart már közös utunk egy fekete 320i-vel. Úgy kezdődött, hogy akartam valami napi járós autót, amit tesztautó-hiányos hetekben szívesen nyúzok majd, és mivel nem kell minden egyes nap mennie, bevállalhattam olyat, ami félig projektnek is tekinthető. Úgyhogy vettem egy olyan E46-ot, ami még az E36-omnál is több foglalkozást igényelt és igényel még mindig. Nyilván nem erre számítottam, de ha már elindultunk, végigcsináljuk együtt.

Ez egy kicsit nekem is megdöbbentő volt, mert mesélés közben jöttem rá arra, hogy lassan nincs olyan alkatrész vagy egység, amihez ne kellett volna hozzányúlnom. Felzárkóztatásképpen ez egy 2002-es 320i, 2,2-es M54B22-es sorhatos benzinessel és ötfokozatú ZF automata váltóval, közel 400 000 kilométerrel. Szedán is, fekete is, nem egy vérpezsdítő összeállítás. Amikor megvettem, még szövetüléses, gomb nélküli kormányos, teljesen alapfelszereltségű volt, szóval képzelhetitek. Egyedül az ára volt jó meg a kiállása és az ápoltsága, legalábbis a kínálathoz képest.

Állagra kicsit fáradtnak tűnt, mint mindegyik E46, egy-két hónapig kiválóan elrejtett egy rakás hibát, ami öregedésből és főként a nem karbantartásból ered. Értsétek úgy, hogy olaj- és szűrőcseréken túl az elmúlt legalább 10 évben semmi nem történt vele, sok-sok olyan alkatrész jött ki belőle, ami még az eredeti volt. Innen visszanézve szinte csodálatos, hogy abban az állapotban is autó volt. Ment, megállt, kanyarodott, húzott a motor, váltott a váltó, esküszöm, hogy egyben volt. Ez az előnye és a hátránya is ezeknek az autóknak: rettentően tartják magukat, ezért a legtöbben nem érzik szükségét annak, hogy normálisan karbantartsák. Viszont én nem bírom, ha valami rosszul működik, vagy nem úgy, ahogy kellene, és tudom, hogyan kellene.

Minden műszaki mentendő ellenére számtalan ponton nem bírok az igényeimmel. Az eredeti, napszítta, fekete szövet kárpit helyére egy teljes, bontott, barna bőr ülésszettet kapott ajtókárpitokkal. Annyira megváltoztatta az egész autó hangulatát, amennyire szerettem volna. Ülésfűtéshez kapcsolópanel és tárolós burkolati elemek is kellettek - persze, nem úszhatom meg egyszerűen és olcsón. Kapott gyári rádiót is utólagos kínai Bluetooth egységgel, ami évek óta tökéletesen működik, majd a tél kellős közepén kellett cserélnünk a fűtés előtét ellenállását, mert megszűnt a szellőzés.

Mindig befigyel valami váratlan, mint a kipufogó illesztésének javítása, ami persze csak másodikra sikerült, mert ez az én autóm, és ez az én szériám. Kapott új szélvédőt, cseréltem rajta sárvédőt színazonos bontottra, mert valahol meg kell fognom a költségeket. Már az utasoldali ablak is beesett egyszer - tipikus E46 betegség - és a sofőroldali is kezdett, úgyhogy cseréltünk ablakszerkezeteket is. Jellemző gond, hogy az indexkar végén lévő board computer kapcsoló tönkremegy. Ehhez két vékony vezeték fut a kapcsoló tövében lévő nyák laptól a gombig, amik a kar forgáspontjánál idővel megtörnek. Az eredmény, hogy minden karban ugyanott szakad meg a kábel. Most működik, szerintem nem is lesz vele gond.

Ha eljutottál idáig, akkor jól látod, hogy iszonyatosan sokat kellett már foglalkoznom vele, és még mindig nem tökéletes. Bár vizsgálatra nem lóg semmi a futóműben elöl, menet közben valami mégis rángatja a kormányt és bizonytalan az úton. Ehhez hozzátesznek a hátsó lengőkar szilentek is, amik már szintén cserére érettek, biztosan a gyáriak vannak még benne. Négy év és majdnem felsorolhatatlan mennyiségű meló egy teljesen átlagosan kinéző BMW-vel. Valahogy mégis kötődöm hozzá. Majdnem minden javítással érezhetően jobb lett, mióta nálam van, és amikor egy E46 jó, akkor tényleg rohadtul jó.

Motor- és váltóválaszték az E46-ban: Melyik a nyerő?

Ahogy az E46 szériát körbejárjuk, hamar eljutunk a motorizáció kérdéséhez. A Totalcar főszerkesztője például több mint tíz éve aktívan autós újságíró és szerkesztő, és két öreg BMW-t tart életben. Szerette volna megtalálni a megfelelő motorizációt, ahol az élmény is jó, de a fenntartási költségek sem csillagászatiak. A BMW trollcsoportok szerint a 6 henger, azon belül is a 330i az egyetlen, ami még valahogy megy is, de a valóság árnyaltabb.

Benzines motorok

• Négyhengeresek: A 316i, mely 08/2001-től új N-es motorokat kapott, sokak szemében a röhej koronázatlan királya, de objektíven nézve egy egészen jó, nem a levegőtől is fuldokló alap motor. A 318i, szintén 08/2001-től új N-es motorokkal, talán a legelfeledettebb, pedig megér egy misét még a reformátusoknál is. Lényegében tudja azt, amit a 320i (M54, 09/2000-től), sőt, sírás nélkül is tudja.

• Sorhatosok: A 320i bár erős, de néha úgy jellemzik, hogy nagyobb a hangja, mint amennyit tud. A 323i (a gyártósoron 09/2000-ig) és az újabb 325i tetvesül tud menni, illetve aki meg nyugis típus, annak tetemes tartalék erő áll rendelkezésére, bármikor ugrásra készen. Ez a motor nem mondja, hogy: „Most ne, később, még fel sem öltöztem.”

• Csúcsmodellek: Naná, mindenki M3-ast venne, ha tehetné, de ahhoz nemcsak egyszer kell baromi sok pénz - megvételkor -, hanem utána is, fenntartani, máskülönben az nem autóhasználat, hanem pusztítás. A 330-as is pokoli drága (bár rendesen erős), ráadásul a korai években törte a hátsó segédvázát. Marad a 325 és a 328. Mindkettő elég jól áll lóerőkkel, mindkettő meglehetősen elpusztíthatatlan, s egyik sem könnyfakasztóan drága. Persze ahhoz képest, hogy sok százezret futott, húszhoz közeledő autókról van szó, nem is olcsók, csak hát túl sok itt a jó tulajdonság az igazi olcsósághoz.

Dízel motorok

Dízel kizárva, hisz aki bírja, az inkább szívja - mondja egy tulajdonos. Azonban más vélemények szerint a dízel motorral takarékos mégis erős, meg lehet vele jelenni, kényelmesen lehet benne utazni egy családnak is. Egy 2003-as évjáratú, kétezres dízel motorral, 150Le, 330Nm-es példány kulturált állapotban, Németországból behozva is nagyszerű választás lehet.

Váltók

Az automata váltó szintén kizárva, mert „alattam ne szanaszét járjon a fogaskerék, hanem arra, amerre én akarom” - ez egy kézi váltó rajongó véleménye. A kézi váltó sem az az elfogyós fajta, bár hozzá kell tenni, hogy az E46 kapcsolhatósága sosem volt olyan mintaszerű, mint a legendát felállító 02-eseké, E21-eseké, E30-asoké - később pedig alaposan tovább tud romlani. Az automaták esetében viszont a BMW az ezredfordulón elhitte, hogy létezik olyan: élettartam-olaj, ezért az E46-automatáknak nincs olajcsereintervallum-előírásuk. A gyakorlat azt mutatja, hogy 100 ezrenként ennek ellenére muszáj bennük kicserélni a löttyöt.

Vezetési élmény és beltér: Amiért még ma is szeretik

Az E46 vezetés annyira közvetlen, hogy rosszabb úton állandó odafigyelést követel meg. Nagyon rossz úton nem kellemes, nem ráz, de a minduntalan korrigálás, mikor csak A-ból B-be kell a kocsi, eléggé idegesítő is tud lenni. Az autóban 180-nál sem kell ordítani, hogy értsük a másik szavát, sőt, még csak a hangunkat sem kell megemelni, de az 50-80 körüli tempóknál egy picit zajosnak tűnik.

A belső térben minden komfort megtalálható: ülésmagasság-állítás, kormánymozgatás, kétoldali hőfokszabos klíma, értelmezhetően megszólaló (kazettás) hifi, finom, analóg műszerek, hideg és meleg között külön állítható középső rostély. Ez egy 2002-es autó, még lekonyuló első indexekkel, darabosabb hátsólámpa-grafikával, ám ezeknek nem látom hátrányát, csak egyvalami hiányzik: a külső (AUX) bemenet a hifiről, mert akkor hallgathatnám a saját zenéimet. Ezért kell 2003 utánit venni - abban már van input. Vagy betenni egy AUX-kazettaadaptert.

Le kell szögezni: a BMW-belsőtér dicstelenebbül öregszik, mint az örök mérce, az Audi-féle. Utóbbi egy pucolással sokszor még félmillió kilométer után is szinte újszerűre hozható fel, emez karcos, kopottas. Előnye viszont az egésznek, hogy nem zörög, ma se. Bunker volt ez tizenhat éve és bunker ma is, igaz lehet az állítás, hogy az E36-ról E46-ra ugrás közben a 3-as széria váza 70 százalékkal merevebb lett.

A 325Ci kuplungja elinduláskor ügyetlenül letapad, ott pedig még semmi nyomatéka nincs a motornak, rángat, nem akarja. Városi tempónál nem egy ügyes jármű ez, nem akar ugrani, csak ha nagyon visszagangolgat az ember és bőgeti, nem akarja a kormány sem, a kuplung sem túl finom, érezni rajta a kort. De kint az országúton... Ott elömlik az ember arcán a mosoly. Megszólal a motor, és ha csak ennyi jutna az autóból, máris boldogan halnánk meg. Ott a kormányzás is magára talál, a kis karika élni kezd az ember kezében, s minden rezdülésén pontosan átjön, hol tartanak épp a kerekek a tapadásban. A fékek egyszerre adagolhatók és harapnak, ritka az ennyire jó kombináció ma, még ritkább volt akkor, a futómű, pláne ez a frissített, ráadásul M-esített kivitel pedig olyan, ahogy a nagykönyvben megírták.

Az E46 kupéban, pláne ebben a 325-ösben pedig az a jó, hogy a motor fordulaton elég erős ahhoz, hogy ne csak egy, de akár négy emberi testtel közölni tudja, mennyire sportos és hangulatos kocsi ő, ehhez pedig elég helyet is ad, mert ha nem is terpeszkedve, de ebben hátul is elfér két full-size felnőtt, beszállásukat pedig mindkét oldalon mechanikai memóriás, előrebillenő-felemelkedő első ülés segíti. Csomagtartó is van, nem hatalmas, de használható, a konkrét példányban olyan hamvas, hogy lakószobának is elmenne - ráadásul a legnagyobb latex-darab a BMW-fetisiszta kelléktárában, azaz a teljes szerszámkészlet is megvan benne.

Belül méreteit tekintve hozza a kategória átlagát, a kombi kialakítás miatt a hátsó fejtér is fejedelmi. Vállban nem szűk (100kg vagyok és ugyan ekkora termetű cimborákkal is elférünk egymás mellett), lábtérben viszont lehetne gazdagabb. 193cm magasságommal elől teljesen kényelmes, hátul viszont már szűkös. Négy átlagos méretű felnőtt (170-180cm) kilométerek ezreit tudja ebben az autóban megtenni kényelmesen. A csomagtartó nem hatalmas, ha jól emlékszem 435 literes, azonban az ajtó magasra nyílik így jól pakolható, valamint az üveg is külön nyitható, akár kulcsról is. Az üléseket ledöntve azonban közel 1,5 köbmétert kapunk, az ülések síkban dönthetőek, tehát lehet használni cuccolásra is. Van „kutyaháló”, csomagrögzítő kampók, és a padló alatt is jó nagy hely van még kialakítva.

Gyakori hibák és a fenntartás valós költségei

Műszakilag megbízható, azonban törődést igénylő autóról van szó. A fék/futómű olyan részei a kocsinak, amire próbálhatunk vigyázni, de előbb-utóbb tönkremennek (főleg ezeken az utakon, amik itthon várnak minket). A motor viszont olyan része a BMW-nek, amire ha figyelmet szentelünk, hosszú-hosszú időre tartóssá tehetünk.

A szériának vannak jellegzetes rozsdásodási pontjai - a sárvédők környékén kezdődnek a problémák -, de a technika amúgy tartós, s közel sem támadja úgy a korrózió, mint az elmúlt tíz év kocsijait. Az első sárvédők belülről kifelé szinte átrohadtak (akkor volt 10 éves az autó), a kasztni rohad és az első lámpák párásodnak. A vezető oldalon a kárpit nyúlott, magányos nyugdíjas könyvtárosbácsi-zoknivékonyságúra kopott az ülésen, a hajdan volt elegáns, fém küszöbborítás inkább szegénységi bizonyítvány, a kevlárt már eredetileg is egy Família Kft. statisztaszereplő szintjén utánzó bevonat egyenesen mállik a könyöklőről. Nem valami szívderítő, helyből el tudnánk locsolni ott száz-kétszázezer forintot.

Az automatáknál a gyakorlat azt mutatja, hogy 100 ezrenként muszáj bennük kicserélni az olajat, de ha egy autón 150 ezerig hanyagolták a műveletet, utána már teljes a rizikó. Tanács: automatásból garantáltan 100 ezer alatt futottat érdemes venni és azonnal kicseréltetni benne az olajat.

Gyakori hibák összefoglalása és várható javítási költségek

Akinek kicsit több a pénze, a 330Ci még jobb választás, akinek kevesebb... Én abba a rétegbe tartozok, akinek csak akkor lesz lehetősége birtokolni egy ilyen szintű autót, ha az már betöltötte a 8-10 évet. Ekkor viszont általában már előjönnek azok a hibák, amiknek elő kell jönni, nem véletlenül adják el őket... Használtautó vásárláskor persze mindenképpen kalkulálni kell a várt és váratlan költségekkel, legyen az német vagy akár japán járgány. Bizonyos alkatrészeket érdemes eredeti BMW alkatrészekkel helyettesíteni (tömítések, stb), a RealOEM oldalán az autó kódja szerint regisztrálás nélkül, szabadon kikereshetők az alkatrészek számai, és a legközelebbi BMW-ben bármi megrendelhető (postázás nincs). Az utángyártott alkatrészeket pedig el kell felejteni.

Kizárólag magán szerelőhöz érdemes vinni az autót. Az olyan vállalkozások, akik BMW-re specializálódtak, nem rosszak, de drágák, akár csak a márkaszerviz. Viszont van minden felszerelésük és jobban bízhatunk bennük, mint a hivatalos márkaszervizben. A prémium minőséget inkább akkor érezni, amikor szervizbe, szerelőhöz hordjuk, ahol brutális árakkal találkozhatunk.

Vásárlási tanácsok és a színválasztás

Régi BMW-s tulajdonosként mondhatom, ha azt szeretnéd, hogy a BMW-d mindig szép legyen, akkor ezüstöt, vagy szürkét veszel. A fekete gyönyörű, de lehetetlen tisztán tartani, míg pl. egy ezüstön a kosz meg sem látszik. A feketére szavazok, mert az ezüst az elég elcsépelt szín, szinte minden második autó manapság ezüst.

Limuzinból, Compactból már egymillió forint alatt is találni ilyen motorral szerelt, használható példányokat, de a szépek inkább 1,2-1,5 körül vannak. Erre kell rádobni a kupészorzó további 15 százalékát, még egy 5-10 százalékot a gyári M-csomagért, és kijön, hogy a tesztelthez hasonlító autóhoz olyan két millió körül lehet hozzájutni, ami a benne lévő minőségi vasak mennyiségét tekintve kifejezetten értékarányosnak tűnik.

Az E46-os BMW, különösen a 325-ös változat, kiváltképp a kupé, azon belül pedig az M-csomagos kivitel nagyon kelendő autó nemcsak a magyar, de szinte az összes európai piacon. Egy szívó sorhat 192 lóerejétől nem kell fejet letépő gyorsulási élményre készülni, de országúton a 325-ös zergelábakat növeszt, autópályán pedig simán tartaná a 200-as utazót, ha lenne bárhol erre lehetőség, tehát nem lassú. A futóműve egy álom, a kormányzása - ha kihagyjuk a lassú haladáskori nehézséget - szintén kiváló.

Az én autóm, amit sikerült megvennem, első gazdás, Németországból behozott kulturált állapotú példány. Bíztam benne, hogy aki egy közepesen jól felszerelt autót meg tud venni újonnan, az fenn is tudja tartani azt, tehát a karbantartásokra is áldoz(ott). Ez a németeknél azért nem olyan ritka, valamint jobb, ha a német autópályán ingáztatták normális utakon és tisztességes üzemanyaggal járatva. Ezek persze nem törvényszerű dolgok, de nagyobb az esélye, mint itthon.

A fogyasztása a menetteljesítményekhez viszonyítva nevetségesen alacsony. Városban 6,5-7 liter, vegyesben 5,5-6 liter, országúton pedig 5 vagy alatta is. Hihetetlennek hangzik, de igaz: 6.-ban tempomattal 100-nál ’szinte’ termeli az üzemanyagot.

Aki meg tud venni egy 10 éves BMW-t, az számoljon vele, hogy fenn is kell tudnia majd tartania azt! Vásárlás előtt csak ésszel, jól körbejárni-átvizsgálni, mert lehetnek csúf meglepetések... Inkább gyűjtsünk még a kis pénzünkhöz, hogy ne a legolcsóbbat vegyük, és válogassunk nyugodtan, mert annyi van most a piacon, mint a pelyva.

tags: #totalcar #eromero #bmw #e46